Nem izgatta fel a politikai elitet a TÁRKI minap közzétett felmérése a magyarok kivándorlási és külföldi munkavállalási hajlandóságáról. A máskor minden apró-cseprő ügyben egymásnak eső pártoknak szavuk sem volt arról, hogy a 18-29 évesek 48 százalékát foglalkoztatja a kivándorlás gondolata. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 31-40 évesek körében is 30 százalék feletti a migrációs hajlam, s közel ugyanannyi úgy általában az érettségizettek között, a helyzet már több mint elgondolkodtató. 

Érthető a politikusok hallgatása. Az elmúlt tíz-húsz évben jelentős részt ők tették egyre élhetetlenebbé ezt az országot. Kiválóan megtanultak egymással harcolni, tökélyre fejlesztették ellenfeleik lejáratását, a karaktergyilkosságot és a felelőtlen ígérgetést. Közben fel sem tűnt nekik, hogy választóik már megint nemcsak az urnák magányában szavaznak, hanem a lábukkal is. Lehet, hogy nem is akarták meghallani a külföldön ezerszám szerencsét próbáló fiatalokról szóló híreket.

Nem meglepő: nem lehet vadbaromnak nevezni azokat a választókat, akik dolgozni akarnak, alkotni, s ha itthon erre nem kapnak esélyt és lehetőséget, ha itthon nem kell a szaktudásuk, a szorgalmuk, a tenniakarásuk és a jobb élet utáni vágyuk, megpróbálnak érvényesülni idegenben. Nem lehet segélyek ígéretével, sem fenyegetéssel alattvalóvá nyomorítani azokat, akik az ország keleti feléből felkerekedtek, Nyugat-Magyarország nagyobb városaiban lakást bérelnek, és onnan ingáznak Ausztriába, mert csak ott találtak munkát. Bár ez utóbbi esetben a politikusok azért tudták, mit kell tenniük: a tömeges betelepülés láttán a bérbeadóktól megkezdték a városi adó behajtását. 

Mert behajtani megtanultak a kis politikusok is. A nagyok meg egyre inkább. Ez a kevés, párthovatartozástól függetlenül elsajátított képességük. Mind behajtani akar, s különösebben az sem érdekli már őket, hogy van-e még miből elvonni. Az pedig még kevésbé, hogy a migrációs hajlandóságukról készült felmérés tanúsága szerint az embereknek már nagyon elegük van abból, ami ebben az országban folyik. Az állandó kísérletezgetésből, a tervezhetetlenségből, az élet minden területén tapasztalható kiszámíthatatlanságból. A többség csak dolgozni, tanulni indul ki, azonban kérdés, hogy hazajönnek-e valaha.

Gyurcsány Ferenc azt mondta az akkor még ott kedvezőbb adózás miatt tömegesen Szlovákiába áttelepülő vállalkozóknak, hogy tessék, el lehet menni, majd ő itt marad a hárommillió nyugdíjassal. Orbán Viktor kormánya élhető országot ígért, a Gyereknapon e tekintetben nagy sikerről számolt be, de mindenesetre addig is röghöz köti az egyetemistákat, hátha ők nem tartják még élhetőnek azt, ami itt van. Dolgozzák csak le a taníttatásuk költségeit. Nyilván ezáltal is nő az itthonmaradási kedv. Persze, azt mégsem mondhatták, hogy vadbarmok és jó fideszesek, menjetek, mert itt belátható időn belül nem lesz jobb se a légkör, sem az életszínvonal. Az utolsó kapcsolja le a villanyt! Ha még ég...