Ez bizony, így, ebben a formában nem igaz. Szó sincs érdektelenségről. Nem vagyunk mi közömbösek. Azt nem veszik észre a politikusaink, hogy olyan alkotmányt, választási rendszert teremtettek, ahol csak abból választhatok, amiből nem akarok választani. Ami csak és kizárólag nekik jó. Miért nincs lehetőségem arra, hogy azt mondhassam: egyiket sem, inkább senkit! Nem kérek belőlük!

Távol maradunk - mi mást tehetnénk. Megkapáljuk a virágos kertet, kirándulunk a gyerekkel, meglátogatjuk a nagymamát. Nem a kádári paprikás krumplit sírom vissza, csak elgondolkodtat, nem volt ennél a mainál jobb a paprikás krumpli is? Ott legalább tudtam (itt csak a bőrömön érzem): eddig és ne tovább!

Majd mi tudjuk, majd mi megtesszük - ez tart távol. Nem csak engem. Majd! De mikor már? Húsz évet adtunk (jobb és bal)! De nem tettek mást, minthogy hagyták, hogy a szegények szegényedjenek, a gazdagok gazdagodjanak, mert így akarták. Persze én azért legyek lelkes, és szavazzak, mert állampolgári jogom. S ha nem, akkor közönyös vagyok és nem vághatom a szemükbe: menjetek...

Gyöngy L. István

Budapest