Ami legalább két okra vezethető vissza. Az egyik, hogy rossz emlékek tolulnak elő. Sztálin, aki a győzelem után oroszabbnak akart látszani minden orosznál, külön súlyt helyezett arra, hogy minden más szovjet néphez képest az orosz nyögte leginkább az áldozatok terhét s vette ki részét a nagy győzelemből. Voltaképp ez alapozta meg a nagyorosz nacionalizmusnak a szovjet érában is erősen érződő ideológiáját. A másik ok a jelenben keresendő. Mindazok, akiknek az elmúlt időkben konfliktusuk volt Oroszországgal, kárhozatosnak érzik az egykori szovjet összetartozás/szolidaritás fölelevenítését. "Szovjet népről" csak Putyinék beszélnek, az ukrán elnök a győzelem napján úgy tett, mintha az ukránok külön háborút vívtak volna Hitler ellen. (Nem éppen.)

Az oroszok ezt sérelemként élik meg. És a dobok pergésén, új fegyverek felvonultatásán és minden más külsőségen túl, ami a mostani győzelem napját jellemezte, hirtelen, szinte a semmiből, egy nem is annyira új, elég agresszívnak tetsző orosz magatartás körvonalai kezdenek kibontakozni. Tudniillik Moszkvában büntető törvény készül "a nácizmus rehabilitálása" ellen. Ez volna a holokauszttagadás elleni európai törvénykezés orosz mása, hallom, de tamáskodnom kell. A parlamenti képviselők érveiben elő sem jön a népirtás, még kevésbé az orosz földön is bőven termő újfasiszta, durván rasszista csoportok, ideológiák visszaszorítása, csak az - amint azt ünnep alkalmából Medvegyev orosz elnök, egyébként a készülő törvényre való utalás nélkül elmondta -, hogy valahol, valakik "agresszív kísérleteket" tesznek "a történelem újjáírására, meghamisítására, korábbi evidenciák" törlésére.

Ebben a képletben nem annyira a hajdani "szovjet nép" szószólójaként fellépő mai orosz politikusoknak a hőstettek eltagadása fölötti bánata érhető tetten, mint inkább az az ősi dilemma, hogy van-e bárkinek is joga a szovjeteket (oroszokat) nem felszabadítókként, hanem egyszerű győztesekként és hódítókként emlegetni? Van. Márait idézve - egy dolog felszabadítani, ezt talán ne vonjuk kétségbe, még idehaza se, és megint más szabadságot hozni, illetve nem hozni. A törvénytervezet üt befelé is, kifelé is. Sajnos a nemzeti dicsőségre oly kényes mai garnitúrától lesz okuk tartani azoknak az orosz történészeknek, akik az egykori sztálini hadvezetést "negativista" módon értelmezik, fölösleges áldozatokat látnak ott, ahol hőstetteket kéne látniuk. De ha orosz földre teszik a lábukat, akár börtönben is találhatják magukat azok a más állampolgárságú politikusok, akik a Vörös Hadseregben hódítót látnak, vagy épp szovjet hősi emlékművek lebontása körül serénykedtek.