Nem olyan sok a családi pótlékra szánt évi négyszázmilliárd forinthoz képest sem, amelynek java része nem szegény emberekhez kerül, hiszen a pótlék alanyi jogon jár. Minden viszonylagos.

Vajon mire kellett volna költeni ezt a pénzt? A célok - a gettók fölszámolása, az oktatási integráció elősegítése, és folytathatnánk a sort -, előremutatnak, és valószínűleg nem az összeg nagyságán múlott, hogy ott tartunk, ahol: sehol. A gettók megvannak, az oktatási integráció csak a szavak szintjén él, a cigányok nagy többsége mélynyomorban. Kiemelkedni csak az tud, aki a hihetetlennél is hihetetlenebb akaraterővel csak azért is iskolába, egyetemre járt.

Ez csak nagyon keveseknek sikerült azok közül, akik a cigánysorról jönnek. És nekik is meg kellett küzdeniük az ellenállással, ami a sikerességüket akadályozza. És épp itt a bökkenő a romapénzekkel is: a 120 milliárd forint nem azért nem hasznos, mert elfolyt, mint ahogy azt sokan oly előszeretettel állítják, hanem inkább azért, mert a közeg nem engedi hasznosulni. Az oktatás integrációjának jogi környezete úgy-ahogy összeállt, azonban minden jogszabály megbicsaklik az iskolákon. A telepfelszámolási program sem annak irányítóin és szervezőin múlik, sokkal inkább az érintett települések polgármesterein. Mert csökkennének az újraválasztási esélyeik, ha a cigányok a faluba költöznének. Azok a kevesek, akik valóban tesznek a cigányság elfogadásáért, magányosan, csendben küzdenek. Így a kisebbségi ombudsman, Kállai Ernő, aki nagy reményekkel vágott neki, és egyre elkeseredettebben beszél, így a szociális tárca szakembere, Ürmös Andor, aki a maga szívós módján tesz az esélyegyenlőségért, és vannak még páran, akik nem hangoskodnak, csak teszik a dolgukat.

De nem ők a minta. Sokkal inkább azok, akik valamikor ebben a zűrzavaros közegben kiválasztódtak, mert a politika képviselőivel úgy találták, egymás hasznára lehetnek, kölcsönös szavazaterőt biztosíthatnak. Így lett a cigányságnak Farkas Flóriánja, aki minden romák elleni támadásnál csak a kormány felelősségét harsogja, és süketen-vakon ül azokban a parlamenti padsorokban, ahol társai Bayer Zsolttal együtt ünnepelnek, így lett Teleki Lászlója, aki a hangját föl nem emeli annak hallatán, hogy párttársai természetbeni juttatásként akarják kifizetni a családi pótlékot a romáknak, és így lett Kolompár Orbánja, akit nemcsak százmilliós csalással gyanúsítanak, de a szavak értelmével is visszaél: gyerekcsínyről beszél egy kiskunlacházi kislány durva megtámadása kapcsán. Hadd lobogjon az a láng a polgármester cigányellenes kirohanásai miatt már épp eléggé izzó parázs fölött. Ők képviselik ma a cigányságot a politikában, ők adnak mintát, ha úgy tetszik. És ennek már semmi köze a milliárdokhoz. Szükség volna az értelmes beszédre, és ha a cigányság tenni akar magáért, akkor az első lépés annak fölismerése lenne, hogy ezekkel az emberekkel ez nem fog sikerülni.