Velük biztosan nem

Az utóbbi tíz évben 120 milliárd forint ment el romaprogramokra, amelyek szakemberek szerint jórészt hatástalannak bizonyultak. Ez első hallásra tengernyi összeg, de másfelől tekintve azt látjuk, hogy egy cigány emberre havonta legfeljebb kétezer forint jut belőle.

Nem olyan sok a családi pótlékra szánt évi négyszázmilliárd forinthoz képest sem, amelynek java része nem szegény emberekhez kerül, hiszen a pótlék alanyi jogon jár. Minden viszonylagos.

Vajon mire kellett volna költeni ezt a pénzt? A célok - a gettók fölszámolása, az oktatási integráció elősegítése, és folytathatnánk a sort -, előremutatnak, és valószínűleg nem az összeg nagyságán múlott, hogy ott tartunk, ahol: sehol. A gettók megvannak, az oktatási integráció csak a szavak szintjén él, a cigányok nagy többsége mélynyomorban. Kiemelkedni csak az tud, aki a hihetetlennél is hihetetlenebb akaraterővel csak azért is iskolába, egyetemre járt.

Ez csak nagyon keveseknek sikerült azok közül, akik a cigánysorról jönnek. És nekik is meg kellett küzdeniük az ellenállással, ami a sikerességüket akadályozza. És épp itt a bökkenő a romapénzekkel is: a 120 milliárd forint nem azért nem hasznos, mert elfolyt, mint ahogy azt sokan oly előszeretettel állítják, hanem inkább azért, mert a közeg nem engedi hasznosulni. Az oktatás integrációjának jogi környezete úgy-ahogy összeállt, azonban minden jogszabály megbicsaklik az iskolákon. A telepfelszámolási program sem annak irányítóin és szervezőin múlik, sokkal inkább az érintett települések polgármesterein. Mert csökkennének az újraválasztási esélyeik, ha a cigányok a faluba költöznének. Azok a kevesek, akik valóban tesznek a cigányság elfogadásáért, magányosan, csendben küzdenek. Így a kisebbségi ombudsman, Kállai Ernő, aki nagy reményekkel vágott neki, és egyre elkeseredettebben beszél, így a szociális tárca szakembere, Ürmös Andor, aki a maga szívós módján tesz az esélyegyenlőségért, és vannak még páran, akik nem hangoskodnak, csak teszik a dolgukat.

De nem ők a minta. Sokkal inkább azok, akik valamikor ebben a zűrzavaros közegben kiválasztódtak, mert a politika képviselőivel úgy találták, egymás hasznára lehetnek, kölcsönös szavazaterőt biztosíthatnak. Így lett a cigányságnak Farkas Flóriánja, aki minden romák elleni támadásnál csak a kormány felelősségét harsogja, és süketen-vakon ül azokban a parlamenti padsorokban, ahol társai Bayer Zsolttal együtt ünnepelnek, így lett Teleki Lászlója, aki a hangját föl nem emeli annak hallatán, hogy párttársai természetbeni juttatásként akarják kifizetni a családi pótlékot a romáknak, és így lett Kolompár Orbánja, akit nemcsak százmilliós csalással gyanúsítanak, de a szavak értelmével is visszaél: gyerekcsínyről beszél egy kiskunlacházi kislány durva megtámadása kapcsán. Hadd lobogjon az a láng a polgármester cigányellenes kirohanásai miatt már épp eléggé izzó parázs fölött. Ők képviselik ma a cigányságot a politikában, ők adnak mintát, ha úgy tetszik. És ennek már semmi köze a milliárdokhoz. Szükség volna az értelmes beszédre, és ha a cigányság tenni akar magáért, akkor az első lépés annak fölismerése lenne, hogy ezekkel az emberekkel ez nem fog sikerülni.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.