A szerző az FVM nyugalmazott közigazgatási államtitkára

A jól művelhető szántóterület aránya nálunk kétszer akkora, mint az EU-15-öknél és kilencszerese a világátlagnak. A magyar mezőgazdaság környezeti terhelése nagyon alacsony. 100 ha mezőgazdasági területre 30 százalékkal kevesebb sertés, negyedannyi juh, ötödannyi szarvasmarha s kevesebb mint feleannyi műtrágya-felhasználás jut, mint a nyugat-európai országokban. Az agrár- és vidékfejlesztési támogatások kisebbek ugyan, mint a korábbi EU-tagállamokban, de az összegük a csatlakozást közvetlenül megelőző 2003. évi 230 Mrd Ft-ról 460 Mrd-ra, a kétszeresére emelkedett.

A potenciális előnyök azonban kihasználatlanok. Hiába a viszonylagos földbőség, ha az egységnyi területről "lehozott" termék értéke alig több mint 40 százaléka az EU-15-öknél mért átlagnak. Így aztán a vidék potenciális eltartóképességének a töredékét használjuk ki. Legalább 10 millió tonna gabonát exportálhatnánk vagy használhatnánk energia-előállításra évente több mint 1 milliárd euró értékben a mi természeti adottságainkkal.

A környezet alacsony terhelési szintjével járó előnyök megőrzése helyett a fejlett tagállamok jóval nagyobb környezeti károkat okozó módszereit utánozzuk. Szinte nincs is olyan eleme az agrárkörnyezet-gazdálkodásunknak, amely a magyar valóságra épül.

A termelési támogatások 2003-hoz képest 130-140 Mrd Ft-tal nőttek, miközben a mérleg szerinti eredmény csupán 40-50 Mrd Ft-tal emelkedett. A többit elvitték a nyomott termelői árak, a megemelt anyagköltségek és az egyre mértéktelenebb földbérleti díjak.

A 2006-2013-as uniós költségvetés hét évében agrár- és vidékfejlesztésre Magyarországon legalább 3500 Mrd Ft áll rendelkezésre. Vajon meg fog majd látszani ez az összeg a mezőgazdaságon, az élelmiszeriparon és a vidéken? Új stratégiai célok nélkül biztosan nem.

Az ágazati miniszter tiszteletre méltó népszerűsége és a megduplázódott támogatások ellenére az MSZP vidéki támogatottsága 11-19 százalék között mozgott az elmúlt évben, míg a Fidesz pénzosztás és népszerű agráros nélkül is 35-36 százalékon állt. Tudjuk persze, hogy a vidékiek értékítélete nem csak az FVM-en múlik, de itt akkor sincs valami rendben. Az agrártermelők, őstermelők, mezőgazdasági alkalmazottak, szövetkezeti tagok és szűk családjaik mégiscsak kétmillió felnőtt magyar állampolgárt jelentenek!

Ki kell mondani: rosszul használjuk ki az ország egyetlen jelentős természeti kincsét, a sok jó minőségű földet és a kedvező éghajlati adottságokat, rosszul használjuk fel az ugrásszerűen megemelkedett támogatásokat, és nem használjuk ki az agrárminiszter népszerűségét.

Vegyük sorra, mit lehetne tenni. (A javaslatok nem újak, többségük már a 2006-os választások előtt megjelent az akkor több száz agrártermelő által jegyzett "Debreceni kezdeményezésben".)

Az élelmiszer-biztonság megszigorítása, a visszaélések következetes és kemény feltárása rendkívül hasznos és elismert dolog. Ezzel azonban elsősorban a fogyasztók, főleg a városi lakosság érdekeit védjük. A miniszternek van ehhez átütő, a városi lakosságot megszólító koncepciója, de nincs az agrárnépességet szolgáló muníciója. A célokkal ellentétben nem nő az agrártermelés, csökken az állatállomány. A magyar valóságból kiinduló és az erőforrásokat újrarendező agrárpolitika nélkül nem is lesz másképp. A fordulathoz pedig nem elég az FVM. Az agrár-vidékpolitikát vissza kell venni a kormányzati prioritások közé

Az uniós alapszerződésnek a közös agrárpolitikáról szóló része előírja "az árak szabályozását, a különböző termékek előállításához és forgalmazásához nyújtott támogatást, a tárolással és kiegyenlítéssel kapcsolatos intézkedéseket, a kivitel és a behozatal stabilizálása érdekében létrehozott közös eljárásokat". Amikor aláírtuk a csatlakozási szerződést, ezek a rendszerek még működtek. Azóta Brüsszel az alaptörvénnyel ellentétesen gyakorlatilag felszámolta, illetve nem működteti a tej-, a sertés-, a bor-, a zöldség-gyümölcs-, a cukor- és a gabonarendtartást. Ezért nem valósul meg a termelők és a lakosság piaci védelme.

Gyenge termésű év volt raktári készletek nélkül 2001-ben, miáltal a tojás fogyasztói ára 29, a tejé 25, a sertéshúsé 44 százalékkal emelkedett Magyarországon. A 2007-es ugyancsak rossz mezőgazdasági év után az étolaj ára 65, a liszté 48, a tejé 22, a kenyéré 19 százalékkal nőtt. Az egész EU-n belül rég nem látott inflációs nyomást okozott a 7 százalékos fogyasztói élelmiszerár-emelkedés. A termelők is veszítettek, hiába nőtt 50 ezer Ft/tonnára a gabona ára, ha nem volt mit eladni. 2008 végére pedig - jobb termés után - 20 ezer Ft alá estek az árak, ami az önköltséget sem fedezte.

A mezőgazdaság szabad ég alatt termel, élő szervezetekkel dolgozik, s teljesen azonos termelési módszerek mellett is 30-40 százalékkal ingadozik a hozam egyik évről a másikra. A tehén tőgyét bizony nem lehet elzárni. Csak Magyarországon családok százezrei vesztették el megélhetési lehetőségeiket, szegényedtek el az agrárpiaci rendtartások megszüntetése miatt, miközben kiszámíthatatlan és szélsőséges ármozgásokat éltek át a fogyasztók, mivel az EU agrárjogrendszerének alapjait semmibe vették a gátlástalanul liberalizáló brüsszeli jogalkotók és bürokraták. A vidék gazdasági stabilizációja a szegényebb uniós tagállamokban különösen megköveteli az agrárrendtartás visszaállítását, amit a hasonló érdekeltségű országokkal - főleg Franciaországgal - összefogva a magyar kormánynak erőteljesen és határozottan kezdeményeznie kell. Sokat segíthetne ebben egy hazai és nemzetközi civil kezdeményezés is.

Egy sor egyéb gazdasági szempont is a piaci regula visszaállítása mellett szól. Elég, ha csak a feltörekvő országok - pl. Kína, India - fogyasztási igényeinek gyors növekedésére, a világ népességének rohamos gyarapodására, a felmelegedés okozta időjárási szélsőségek gyakoribb előfordulására és a megújuló energiaforrások iránti szükségletre gondolunk.

A gázellátás körüli bizonytalanságok, az olajvezetékek körüli csatározások, az ország eladósodása és a gazdasági növekedés problémái felértékelik a mezőgazdaság energiatermelő potenciálját.

Kitűzött célok szerint az elkövetkező 10 évben az USA 37 százalékkal 52 milliárd literre, az EU-27-ek 170 százalékkal 12 milliárd literre, a világ országai összesen 65 százalékkal 127 milliárd literre növelik bioetanol-termelésüket. A termőföld bősége jóval ambiciózusabb célokat tesz Magyarországon indokolttá. A szántóterület 30, néhány éven belül 50 százaléka szolgálhatna a megújuló energia forrásaként. Húsz éve még tudtunk az USA és Franciaország szintjén gabonát termelni. Ma sem a tudás hiányzik, hanem a kiszámítható feltételek. Az állattartás trágyája és a mezőgazdaság melléktermékei is szolgálhatnák a környezetet kímélve az ország energiaellátását.

Nem kell a nulláról indulni. Már négy évvel ezelőtt jó koncepciók készültek. Ezekből vélhetően más lobbiérdekek hatására nem valósult meg semmi. Poroljuk le az elkészült anyagokat, állítsuk félre az ellenérdekelteket, és használjuk ki természeti adottságainkat. Teremtsen ez az új gazdasági ág a vidéknek munkahelyeket, az agrártermelőknek kiszámítható jövedelmet és javítsa az ország egyensúlyi helyzetét.

Az Európai Mezőgazdasági-Vidékfejlesztési Alapról (EMVA) szóló 1698/2005 EU-rendelet előírta, hogy a források felhasználására az adott ország lehetőségéből kiinduló nemzeti stratégiát kell készíteni. Ezt a célt szolgálná az Új Magyarország vidékfejlesztési program (ÚMVP), melynek az agrárkörnyezet-gazdálkodási fejezete olyan, mintha Németországra vagy Franciaországra, és nem az alacsony környezeti terhelésű Magyarországra szabták volna. Nem veszi figyelembe, hogy az agrárkörnyezeti terhelésünk nagyságrendileg alacsonyabb, mint a fejlett országoké, ezért nem annak szinten tartását, hanem további leszorítását célozza meg. A magyar táj képe nem bírja ki az összehasonlítást pl. az osztrákéval, de a rendszerváltás előtti magyarral sem. Tűzzük ki nemzeti célként a táj képének gyökeres megváltoztatását, és ebbe vonjuk be összehangoltan az agrártermelőket, az önkormányzatokat, a szociális foglalkoztatást célirányos képzés után; támogassuk a talajegyengető, fűnyíró eszközök beszerzését, működtessük erre a célra a kistérségi társulásokat, és ezeket követően büntessük szigorúan a tájrombolást, a környezetszennyezést.

Ez a komplex csomag meglátszana az országon, és jelentős népegészségügyi, turisztikai, közérzeti, országimázsbeli hozadéka lenne.

Az ország gyenge termőhelyi adottságú földjei döntően elmaradott, alulfoglalkoztatott, aprófalvas térségekben vannak. E területek támogatása az EU által meghatározott lehetőségek alsó határán van, és olyan értelmetlen korlátozásokkal kapcsolódik össze, mint például a búzatermelés tiltása vagy az üzemméret szerinti erőteljes degresszió.

Az elsőrendű cél ezeken a területeken a népesség helyben tartása lenne - élhető körülmények között. Ehhez a közszolgáltatásokat - egészségügy, iskola, közbiztonság - meg kellene tartani, és ezt a célt legalább átmenetileg a reformok elé helyezni. A kedvezőtlen adottságú területek támogatásának irreális, az önellátást, a munkáltatást gátló megkötöttségeit fel kell oldani, és az éves forrásokat az érintett közel 2 millió ha-on legalább 5 Mrd Ft-ra kell bővíteni.

Szüksége van a magyar vidéknek az adottságaira épülő világos jövőképre. Nem gondolom azt, hogy az itt megfogalmazott kritikák és javaslatok elégségesek a magyar vidék és az agrárgazdaság megújításához. Az viszont meggyőződésem, hogy alapvető fordulatra van szükség. Rendszerekben, adottságokban kell gondolkodni, komplex elemzéseket végezni, ezek alapján célokat meghatározni és azokat végrehajtani. Máskülönben hiába van pénz, paripa, fegyver, a csata elvész.