A mentőhitel nélkül a végéhez érő gyulai kolbász és Herz szalámi, a mindennapi áramért küzdő Ajka Kristály vagy a cégklónozással menekülni próbáló Hollóházi. Jólesik hinni, hogy Londontól Tokióig hollóházi étkészleten falatozzák a gyulait, de sajnos nincs így. Az általunk világhírűnek hitt hazai termékek közül sok sosem volt az.

Még e legjobbakról is többnyire maximum azt állíthatjuk, hogy sok országba sikerül eladni belőlük. Ez nem azt jelenti, hogy egyikük-másikuk ne lenne méltó a világhírre, de ez nem kívánságműsor. Pusztán egy kiemelkedő termék édeskevés. Tarthatjuk igazságtalannak a világ ítéletét, de attól még egy kiló kolbásszal vagy egy tányérral sem adunk el többet.

Kevés magyar(országi) portéka támaszkodhat a válságban a világpiacra, és még kevesebb márka. És ebben a gazdasági világégésben még az sem ment meg automatikusan a nehézségektől. Herenden sem "gyulaiból" fonják most a kerítést, mint ahogyan a nagy konkurens, Rosenthal is éppen csődvédelemmel akarja túlélni a válságot - pedig ezek a porcelánok valóban királyi asztalokra kerülnek. Akkor miért ne lenne érdemes a megmentésre a szintén csődernyőt kérő Ajka Kristály vagy a szalámijára éppen a napokban uniós oltalmat kapott Herz? Valóban meg kell fontolni a segítséget.

Azt azonban az állami forrásból mentőöveket dobálóknak is tudniuk kell, hogy valódi védelmet csak a piac adhat. Ha az nincs, és a jövőben sem lesz elégséges, csak a fuldokló haláltusáját hoszszabbítjuk meg - és elvesszük a segítséget egy másik, partot érni még képes bajbajutottól.

A válságban az egész világon nagy a kísértés arra, hogy a politikusok, kormányok minden rászoruló céget megmentsenek - különösen a nemzeti ikonnak számító gyárak, márkák, illetve a sok embert foglalkoztatók esetében. Ebben azonban nincs helye az érzelemnek, különösen akkor, ha csak kevés cégnek jut pénzinjekció.

Rossz döntéssel olyan gazdasági állapotot konzerválunk, amely újra kitermeli majd a maga kisebb-nagyobb krízisét. Ha a magunk kárán nem tudtunk, legalább a gazdag országok példájából tanulhatnánk: nekik velünk szemben bőven van miből adniuk, többnyire mégsem nyújtanak milliárdos támogatásokat anélkül, hogy ne követelnének érte kemény változásokat a megmentett óriásoktól.

Nem állítom, hogy ez a szemlélet a fejlett országok mindegyikében és mindig érvényesül, de azért jócskán van honnan ellesni a példát. Akinek kevesebb a pénze, kevesebbet is hibázhat - különben hamar elfogy az IMF hitele anélkül, hogy az abból részesülők hozzásegítenék az országot a kölcsön visszafizetéséhez. Ha rosszul választunk, csak az adósság marad nekünk. Meg a szalámivég.