Joggal kérdezheti bárki ugyanis: mire fel is volt ez a pár éves átmeneti időszak, a kisebb áfával meg a több nyugdíjjal, ha a szakértők már akkor megmondták, hogy...? Persze most is mindenki azt mondja, hogy már akkor megmondta - többnyire valószínűleg otthon, behúzott függöny mögött, leoltott villany mellett, suttogva, a tükörnek. Viták arról, hogy valóban megengedhetünk-e magunknak kisebb áfát, nagyobb nyugdíjat és még ezer kilométer autópályát is, maximum a közgazdasági egyetem katakombáiban zajlottak. A parlamentben biztosan nem. Az "ajándékokra" majd mindenki különösebb habozás, kutakodás, érvelés nélkül boldogan igent "nyomott".

A vita(kultúra) hiánya most meglehetősen nehéz helyzetbe hozza a válságot kezelni óhajtó kabinetet. Eddig ugyanis nem volt miről vitatkozni. Mert azért az csak amolyan kötelező gyakorlat, amit tegnap - egyetlen végső szavazás híján - elfogadott a parlamenti többség. Fájdalmas és nehéz - de nem több, mint a korábbi, elhibázott gazdaságpolitika kötelező korrekciója. Elvették, amit fedezet nélkül adtak, visszatértünk oda, ahonnan elindultunk.

Most következne az igazán nagy feladat: a leszámolás azzal az illúzióval, hogy egyáltalán volt mit kiosztanunk. És azzal, hogy belátható időn belül lesz. A diskurzus hiánya, vagy ha tetszik, a politikai népszerűség hajhászása szülte ezt az ábrándot. Nem volt jó az, hogy mindenki igent mondott mindenre, amit az állam adott, és nemet arra, amit az állam elvett. De nem jó az sem, hogy most is csupán ez az érvrendszer érvényes. Az adóemelés vagy a 13. havi nyugdíj visszavétele - most is - "kényszer", ezért mondanak rá igent azok, akik. A kényszer miatt azonban szakmailag nehéz érvelni az intézkedések ellen. De mellettük is. Magyarán, nem válik tudatos - az igennel szavazók tudatos döntésévé a voks, pusztán a kényszer szülöttévé, amelyet egyedül az indokol.

A Bajnai-kabinet erőpróbája nem ez a szavazás volt. Egy frissen megválasztott kormány nemrég megszavazott programjában szerepeltek ezek az intézkedések. Elfogadásuk nem lehetett kérdés. Nagyobb feladat a 2010-es adórendszert és a költségvetést átvinni a parlamenten, vagyis: fenntartani a többséget. Még nagyobb feladat azonban egy olyan rendszert kitalálni és végigvinni, amely tényleg működik, és nem csupán a politikai viszonyok, a lobbik és ellenlobbik pillanatnyi erejét tükrözi.

A szakértői kormánynak most tényleg elő kell vennie a szakértelmét.