A magyar strucc
Nemrég olvashattunk arról, hogy Svédország kormánya úgy döntött: 2050-re gyakorlatilag megszünteti a szén-dioxid nettó kibocsátását - azaz gondoskodni fog legalább annyi ilyen gáz lekötéséről, mint amennyi az országban emberi tevékenységekhez kapcsolódva felszabadul. Néhány hónapja a brit sajtóból azt is megtudhatták az érdeklődők, hogy az Egyesült Királyság hivatalos nemzeti éghajlat-változási stratégiájában 2050-re rögzített 60 százalékos CO2-kibocsátás-csökkentést a brit kormány alapos szakértői ellenőrzést követően nem tartja elégségesnek, ezért napirendre tűzte e célkitűzés 80 százalékra emelését.
Elment az eszük, vagy túlbuzgó környezetvédők delejes hatása alá került e két jeles testület? Szó sincs róla! Az ENSZ Nemzetközi Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) legutóbbi jelentése és a rendszeres koncentrációmérések eredményei alapján megállapítható, hogy a légkör CO2-tartalma (jelenleg mintegy 385 milliomod térfogatrész - ppm) elérte a szuperkritikus szintet. Ha az elkövetkező években az emberi tevékenységek okozta CO2-kibocsátás oly mértékben nőne, mint 2007-ben (2,2 ppm), úgy a 2,0-2,4 °C-os átlagos globális hőmérséklet-emelkedésre már 7 éven belül sor kerülne - annak összes következményeivel, amelyeket itt nem részleteznék. Ha pedig az elmúlt évi, közel 1,8 ppm-es szinten folytatódna a "széngázeregetés", úgy erre "csak" egy évvel később kerülne sor. A gazdasági visszaesés "áldásos" következményeként csupán évi 1 ppm-es növekedéssel kalkulálva pedig 15 év múlva. (Ez utóbbi szint válság utáni fenntartásához egyébként komoly intézkedésekre lenne szükség...)
Eközben - mint arra nemrég e rovatban Olajos Péter uniós képviselő rámutatott (Mikor lesz Magyarországon zöld new deal, február 11.) - a magyar kormány válságkezelési és kibontakozási programjában egyszer sem szerepel az a (szitok?)szó, hogy környezetvédelem vagy éghajlatváltozás, de egy mukk sincs erről a napirenden lévő "reformprogramokban" sem.
Obama bezzeg már az első válságkezelési-kibontakozási programjában letette a voksot: a "zöld" ügynek kiemelkedő figyelmet szentelve erre a célra 106 milliárd dolláros (később 94 milliárdra korrigált) ösztönzési csomagot irányzott elő - a teljes csomag közel 12 százalékát. Mindenekelőtt a megújuló energia térnyerésének elősegítése emelendő itt ki, ami a strukturális alkalmazkodás egyik gazdasági ösztönzője lesz. Készül egy törvényjavaslat, amellyel országos szinten garantálni fogják a megújuló forrásokból előállított energia stabil átvételi feltételeit.
Olyan törvényjavaslatok is kerültek a kongreszszus és a szenátus elé, amelyek értelmében az erőműveknek legalább 20 százalékban megújuló energiaforrásokat kell felhasználniuk 2021-ben (szenátus), illetve 2025-ben (kongresszus). Még Bush elnök hagyatta jóvá a 700 milliárd dolláros rendkívüli gazdasági stabilizációs törvény keretében az egyes megújuló energiafajták termeléséhez és az ezt szolgáló beruházásokhoz biztosítandó adóhitelt, amit azóta kiterjesztettek a szélenergiára és a hatékony technológiákat alkalmazó szénerőművekre, 2010-től pedig a biomasszára, a geotermikus energiára, a kisméretű öntözőrendszerekre, a vízi erőművekre, a lerakógáz hasznosítására és a hulladékot égető erőművekre is. Emellett 2016-ig meghosszabbították a lakásépítésnél és a gazdasági építményeknél a napenergia hasznosítását támogató adóhitel hatályát. Megújuló energiaforrások kiaknázására az adóhitel helyett kölcsöntőke is igényelhető.
Kaliforniában a megújuló energia részarányára vonatkozó célkitűzést 2020-ra 33 százalékra kívánják emelni. Jóváhagyták az új lakó- és gazdasági épületekre érvényes Kaliforniai zöld építési kódexet is. Ezzel ugrásszerűen megnő az igény az energetikai szempontból hatékony építőanyagokra, vízkezelő rendszerekre, a környezetbarát burkolatokra, festékekre és bevonatokra, hőszigetelő anyagokra, akusztikai fal- és mennyezeti panelekre. Általánosan jellemző (még az autóiparra is), hogy a válságkezeléshez kötődő "zöldcélok" fontos növekedési irányt képviselnek.
A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) nemrég, a G8 felkérésére készített elemzése egyértelműen mutatja, hogy a fenti célkitűzések megvalósíthatók. Az egyik alapforgatókönyv szerint 2050-re a már létező vagy kidolgozásuk előrehaladott szakaszában lévő technológiákkal vissza lehetne hozni a CO2-kibocsátást a 2005-ös szintre. Ennek globális forrásigénye 17 trillió, éves átlagban 400 milliárd dollár.
A másik változat szerint a jelenlegi kibocsátási szint majdani visszaállítása nem lesz elegendő ahhoz, hogy megakadályozza az IPCC által 2050-re még elfogadhatónak tartott 2,0-2,4 Celsius-fokost meghaladó átlagos hőmérséklet-emelkedést, mert ehhez az IEE prognózisa szerint 2050-re 50-85 százalékos csökkentésre lenne szükség. Ez 2050-ig 45 trillió dollár befektetését igényelné kutatásra, fejlesztésre s a CO2-kibocsátás csökkentését ösztönző, csak fokozott állami támogatás mellett versenyképes új technológiák és megoldások bevezetésére.
A fenti és más javaslatok világméretű programmá formálása már a 2009 decemberében, Koppenhágában megrendezendő 15. klímacsúcs keretében várható. Hogy a csúcstalálkozó eredményes lesz, arra az Obama által a legfejlettebb országok részvételével összehívott világfórum a garancia. Nemkülönben az a most készülő amerikai törvénytervezet is, amely szennyező kibocsátásnak minősíti a CO2 levegőbe juttatását - eddig erről az amerikai szabályozás (és rá hivatkozva számos más ország törvényhozása) nem vett tudomást.
A "mindmáig struccpolitikát folytató Magyarországnak is mielőbb igazodnia kellene ezekhez a törekvésekhez. A Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia célkitűzései köré rendezve kellene részstratégiákat kidolgozni az energiatakarékosság és az energiahatékonyság javítása, a vidékfejlesztés, a közlekedés és a klímabarát feldolgozóipari technológiák elterjesztése területén. Makrogazdasági szinten pedig a fenntartható fejlődés stratégiája legyen a vezérfonal. Mindezt a mindenkori kormány mellé rendelt, megfelelő hatáskörrel és anyagi háttérrel rendelkező szakértői testületnek kellene felügyelnie, úgy, ahogy ezt a költségvetési előirányzatok betartatására bevezették.
A szerző szakközgazdász
