Kötésig

Lassan megnyugszanak a magyar-bolív kapcsolatok - bár egyhamar nyilván nem lesznek olyanok, amilyenek mindig is voltak. Vagyis: semmilyenek. Mert hát mi köze is lehetne a másikhoz két ilyen távoli, történelmi, gazdasági, politikai szálakkal egymáshoz szinte semmilyen formában nem kötődő államnak? Aztán egyszer csak - általános megrökönyödésre - bekövetkezett az addig elképzelhetetlen: kötésig álltunk a magyar-bolív konfliktusban. Nem ment volna ez persze néhány kalandos kedvű honfitársunk szíves közreműködése nélkül. S kellett hozzá két ideges kormány is, melyek a magas C-ről indítanak. La Paz terroristák cinkosának kiáltotta ki Budapestet, a magyar külügy pedig kezdetben nagyjából abból indult ki, hogy a kies Bolíviában ártatlan magyarokat ölnek, sőt, bűnbakot kreálnak belőlük. A külügyminiszter nyomban közölte is: "kételkedünk abban, hogy a Rózsa Flores-csoport merényletet készült volna elkövetni".

Két dologgal ekkor még nyilván nem volt tisztában Balázs Péter. Az egyikkel nem is lehetett: Barack Obama csak valamivel később ítélte el "a demokratikusan választott kormány erőszakos megdöntésére irányuló törekvéseket, és nyilvánította ki (vélhetően nem függetlenül saját példájától) az "első indián elnök iránti" szimpátiáját. A másik zavaró elemről viszont a magyar diplomácia éppenséggel ekkor már tudhatott volna, ha veszi hozzá a fáradságot. Hiszen a "Rózsa-végrendelet" létezésének a ténye nem volt titok - a kazetta tartalmának megismerése a külügy számára aligha jelenthetett volna gondot. Akkor talán kimaradtak volna a miniszteri nyilatkozatokból bizonyos inszinuációk, például, hogy La Paz "kipécézte a magyarokat".

Ma már tudjuk, hogy - legalábbis Rózsát - nemigen kellett kapacitálni arra, hogy vállalja a bolíviai "szabadsághős" szerepet. Elment ő magától is egészen Santa Cruzig.

Kiábrándító persze, ahogy a bolíviai belpolitika fő aktorai most saját céljaik szolgálatába próbálják állítani a történéseket. Mindebből kifelé főleg annyi látszik, hogy mind a kormányzat, mind az ellenzék verzióját nehéz komolyan venni, állításaikat pedig nem lehet automatikusan készpénzként kezelni. A fő felelősség nyilván a kormányzaté, amely nyíltan és gusztustalanul a politikai ellenfelekkel való leszámolásra igyekszik felhasználni a Rózsa-ügyet (beleértve a Kepes-féle kazettát), és a készülő per koncepciós jellege egyáltalán nem zárható ki e pillanatban. Baljós jel, hogy Morales már kiutasítással fenyegeti az egyik nemzetközi emberjogi szervezetet. Márpedig aki ilyesmin töri a fejét, az a tapasztalatok szerint egyéb galádságokra is képes szokott lenni.

Ha most tényleg a bosszúvágy, az ellenzék ellehetetlenítésének szándéka kerekedik felül La Pazban, akkor a bolív kísérletre nyugodtan keresztet lehet vetni - Morales ezzel diszkreditálná mindazt, amivel eddig szimpátiát vívott ki a világ - mondjuk így - progresszívebb felében. Rubikont lép át, s onnantól Bolívia már a deformálódott, kisiklott baloldali ihletésű társadalmi kísérletek sorát fogja gyarapítani.

De itt még nem tartunk. Magyar szempontból már az is értékelendő: La Paz láthatóan visszafogta a gyeplőt, a legutóbbi napokban már nem vádaskodott, s kiadta Magyarosi Árpád holttestét. Ez is valami. S egyszer még visszaállhat az eredeti ideális állapot, amikor újra semmit sem jelentünk egymásnak.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.