Pedig a vírusokkal szemben - ez az előző század orvoslásának egyik figyelemre méltó tanulsága - nem lehet végső győzelmet aratni. Védőoltásokkal, illetve a higiéniai szokások átalakításával a legtöbbjük kordában tartható, ám teljesen megszabadulni egyiktől sem sikerült - gondoljunk csak a mostanában újra terjedő sárgalázra vagy a maláriára.

Bár a fejlett világ lakói - nagyobbrészt a médiának, kisebbrészt az előbbit is befolyásoló egészségiparnak köszönhetően - biztonságban érzik magukat, a vírusfertőzések szövődményeként kialakuló tüdőgyulladás még a leggazdagabb, hatékony egészségügyi ellátórendszerű országokban is az egyik leggyakoribb halálok. Globálisan a kanyaró és az agyhártyagyulladás is toplistás, nem is beszélve az "egyszerű" influenzáról, illetve újabban az AIDS-ről. Az elmúlt évtizedben évente átlagosan két olyan vírusfertőzés bukkant fel (közülük némelyiknek még neve sincs, másokról - mint az Ebola, a Marburg, a Dengue, a nyugat-nílusi vírus vagy a Hanta - egy-egy hír erejéig már hajlandóak vagyunk tudomást venni), amelynek nincs ellenszere, és mai tudásunk szerint képes lenne egy világméretű járvány elindítására. Ráadásul egy sosem látott léptékű pandémia kialakulására ma nagyobb az esély, mint a történelemben bármikor. Még soha nem élt az emberiség ekkora tömege nyomornegyedekben, soha nem volt ennyire könnyen elérhető és gyors a transzkontinentális utazás, soha nem voltak ennyire átjárhatóak a határok.

Ha ehhez még hozzászámítjuk a környezetszennyezés, a víz és az élelmiszerek hormon- és baktériumterhelését, újabban pedig a klímaváltozás következményeit, inkább azon csodálkozhatunk, hogy viszonylag ritkák az egész Földet körbefertőző járványok. Idén februárban St. Louisban egy nemzetközi járványügyi konferencián a téma legnevesebb szakértői azzal riogatták - láthatóan hatástalanul - a közönséget, hogy a következő néhány évtized az állatról emberre terjedő vírusbetegségek robbanásszerű elterjedését hozza: közel másfél ezer ismert kórokozó vár rá, hogy valamelyikből világjárvány legyen, az ismeretlen, de létező konkurensek pedig nyilván még többen vannak.

Hogy a gyógyító csúcstechnológia ellenére mennyire védtelenek vagyunk, az talán a WHO - még egy elképzelt madárinfluenza-járvány árnyékában megfogalmazott, de ma is aktuális - vészforgatókönyvéből derül ki a legkézzelfoghatóbban. A dokumentum szerint kétheti ivóvíz és élelmiszer, illetve az alapvető gyógyszerek tartalékolása, továbbá a gyakori kézmosás bevezetése lehet a leghatékonyabb megelőző intézkedés - ugyanúgy, mint száz vagy kétszáz évvel ezelőtt. Hogy mi a teendő, ha két hétnél tovább tart a járvány, arról nem szólnak az ajánlásban. Igaz, ennek talán nincs is jelentősége: kéthétnyi globális vesztegzár valószínűleg nagyobb pusztítást okozna a modern világ társadalmi és gazdasági szöveteiben, mint a Föld legveszélyesebb vírusa.