Pedig annak szánták: a Liga, illetve Gaskó István ellenvonatot indított a majálisozó MSZOSZ meg az ő kormányával szemben, tüntetést szervezett, amely azonban szalonmérgelődéssé sikeredett, pedig a Parlament közelébe vitték, ahol már rutinból is rábogáncsolódik minden gyűlésre néhány száz örökös rendszerváltó. Erre nem. És a radikális Liga még össze is fért volna a békés ellenféllel, az MSZOSZ-szel, amely éppúgy a nagytőke elleni mozgósításban vélte megragadni a kor szellemét, mint a Liga. A tíz évvel ezelőtti Gaskó megmondta volna a mainak, hogy - idézet tőle - a XIX-XX. századi osztályharcos szerkezetre épített szakszervezeti stratégiák felett elszállt az idő. Ehelyett ki kell terjeszteni a tevékenységüket mindenhova, ahol a szolidaritás a meghatározó: idősekre, munkanélküliekre, kiszorulókra.

De nem, most neki a nagytőkének, mintha csak az egészségbiztosításról lenne szó vagy az oktatási reformról, vagy bármiről, aminek kapcsán Gaskóék sztrájkolni, tüntetni szoktak. Mindig az államot támadják, különösen, ha szociálliberális, és mindig ragaszkodva hozzá mint munkaadóhoz, rettegve egyben a magántulajdont. Az MSZOSZ elnöke, Pataky Péter mintha csak az ellenfél mondatát folytatná: olyan világot, olyan Magyarországot akar, ahol a dolgozó emberek érdeke előbbre való, mint a szűk, nagy pénzügyi bázissal és gazdasági hatalommal rendelkező elité. Ez idáig szép, csak a következő mondattal lennének gondok. A hosszúra sikeredett jelszóból ugyanis nem következik semmi.

A Fidesz annyiban eleget tesz konzervatív párti besorolásának, hogy május elsején egy néhány soros kormányszidalmazáson kívül meg sem mozdul, viszont mint lágy, balzsamos májusi szellőnek, úgy örvendezhet e népbarát szakszervezeti megindulásoknak.

Akkor pedig valami nincs rendben.

Ez a válság nem lesz a végső. A kapitalizmus marad. De közben a Föld a sarkainál legalábbis megdőlt. A munkásosztály Európa-szerte nem a láncait, hanem a munkáját veszíti, ráadásul nyugdíj- és életbiztosításainak értékét pusztítja a válság. A válság, amely viszont nem értelmezhető a jelenségsor nélkül - nevezzük globalizácónak -, amellyel az utóbbi néhány évben a szegénység a világban nagyságrendekkel csökkent, a munka pedig több lett. Ehhez is van köze a nagytőkének.

Lötyögősnek tűnt nálunk ez a minden eddiginél fontosabb május elseje, mert az itthon megszokott szertartással értelmezett, vagyis a politika szereplőin kívül senkihez nem szól.