A tyúk nem tojik aranytojást
A szerző közgazdász
Halmozódó hiány
A jelenlegi nyugdíjasok nyugdíja nem csökkent a magánnyugdíjpénztárak megjelenésekor, a társadalombiztosításnak tehát hiánya keletkezik, mivel az aktív keresők nyolc százalék járulékot a magánpénztárakba utalnak, ennyivel kevesebbel finanszírozzák a jelenlegi nyugdíjakat. A hiány akkor szűnik meg, amikor valamennyi nyugdíjas pénztártag lesz, 2040 körül, mert akkor a csökkentett járulékból csak csökkentett, a nem pénztártagokénál 25 százalékkal kisebb nyugdíjat kell fizetni.
A magánnyugdíjpénztárakba átutalt járulék miatt keletkező hiányt a költségvetés megtéríti a társadalombiztosításnak. Ez 2009-ben 365 milliárd Ft, a GDP mintegy 1,3 százaléka. Ezzel növekedik a költségvetés hiánya, emiatt a költségvetés állampapírokat bocsát ki. Jelenleg az emiatt keletkezett államadósság már a GDP mintegy 8 százaléka, s a folyamatos hiányképződés végén, 2040 körül, várhatóan az akkori GDP 40-50 százalékát is eléri. A tb-hiány miatt keletkezett államadósság kamatai is terhelik a költségvetést, jelenleg 180 milliárd Ft-tal, a GDP 0,6 százalékával. Összességében tehát a magánnyugdíjpénztárak léte az éves költségvetési hiányt mintegy 1,9 százalékkal növeli. A hiány a következő években tovább nő, mivel jó néhány évig még azok mennek nyugdíjba, akik nem pénztártagok, tehát teljes nyugdíjjárulékukat a tb-be fizették, s teljes nyugdíjukat a tb-től kapják, míg a helyükbe pénztártagok lépnek, akik nyugdíjjárulékuk egy részét magánnyugdíjpénztárba fizetik. A későbbiekben viszont, amikor már a pénztártagok is tömegesen nyugdíjba vonulnak, a felhalmozódott államadósság kamatterhe lesz lényegesen magasabb.
Ha a pénztárak vagyonukat teljes egészében magyar állampapírba fektetik, ugyanannyi állampapírt vásárolnak, mint amennyit a költségvetés a pénztárak léte miatt bocsát ki. Az állampapírok után a pénztárak hozamot kapnak, s ezt ugyancsak állampapírokba fektetik. Amikor a pénztártag nyugdíjba megy, a pénztárban felhalmozott vagyona, amit életjáradékra vált, átlagában pontosan annyi lesz, amekkora államadósság létrejött annak következtében, hogy belépett a magánnyugdíjpénztárba, illetve valamivel kevesebb a pénztárak költségei miatt. Mivel a pénztártag vagyonával szemben államadósság áll, amit a következő generációnak kell törlesztenie vagy kamatait fizetnie, a pénztártag nyugdíját is a következő generáció fogja fizetni. Nem lehet előre tudni, az a nyugdíjas jár-e jobban, aki pénztártag volt, vagy az, amelyik nem. De az biztos, hogy ha a nyugdíjas jobban jár, a következő generáció többet fizet.
Se haszon, se euró
A pénztárak létrehozásának egyik célja az volt, hogy részvénybefektetéseikkel a magyar vállalatok pótlólagos tőkéhez jussanak, s ennek következtében növekedjen a gazdaság teljesítménye. A magyar tulajdonú kis- és középvállalatok valóban tőkehiányban szenvednek, de túl kicsik ahhoz, hogy tőkéjüket nyilvános részvénykibocsátásokkal növeljék. A nagyvállalatok, amelyek számára a tőzsde valóban alternatíva, külföldi tulajdonban vannak, s nem érdekük a magyar tőzsdei jelenlét. A pénztárak tőzsdeélénkítő hatásának hiányát jól mutatja, hogy a budapesti tőzsdén a rendszer bevezetése előtt több részvény forgott, mint ma. Nemzetközi vizsgálatok is alátámasztják, hogy a magánnyugdíjpénztárak nem fejlesztik a tőkepiacot. A részvények hozamai hosszú évek átlagában magasabbak, mint az állampapírokéi. Ha a pénztárak ügyesen adnak-vesznek részvényeket, a pénztártag életjáradékra átváltható vagyona nagyobb lesz, mint ha a pénztár csak állampapírba fektetett volna. Ebben az esetben az állampapír- és a részvényhozam különbözete a nyugdíjas nyeresége.
Ez a nyereség azonban társadalmi szinten nem jelentkezik. Mivel a magánnyugdíjpénztárak nem vásárolják meg az összes állampapírt, amit a megjelenésük miatti tb-hiány pótlására bocsátanak ki, csökken az állampapírok iránti kereslet, és nő a hozamuk. Ugyanakkor nő a részvények iránti kereslet, ez növeli az árfolyamot, s ezen azok profitálnak, akik már korábban részvénybe fektettek. A magasabb árfolyam csökkenti a részvények hozamát.
Az euró bevezetését az EU a maastrichti kritériumok teljesítéséhez köti, amelyek közül számunkra az államadósságra és a költségvetési hiányra vonatkozó feltétel teljesítése jelentős problémát okoz. E kritériumok az EU számára azért lényegesek, mert a valutaövezeten belül teljesen szabad a tőkemozgás, s egy ország túlzott költségvetési hiánya tőkét von el a többiektől.
A kritériumok célszerűségének elemzése nem tárgya e cikknek, azt azonban meg kell jegyezni, hogy a magánnyugdíjpénztárak miatt létrejövő költségvetési hiány nem von el tőkét sehonnan, hiszen a hiánynyal megegyező tőkekínálat jelenik meg a pénztáraknál. A pénztárakat üzemeltető újonnan csatlakozott EU-országok ezért azt javasolták, hogy a kritériumok teljesítésénél a pénztárak miatti hiányt ne vegyék figyelembe. Az EU illetékesei ezt nem fogadták el, s egy közgazdaságilag értelmetlen kompromisszum született. A pénztárak által generált hiánnyal csak 2009-ig, évente csökkenő mértékben szabad csökkenteni a hiányt. Az euró bevezetése szempontjából kulcsfontosságú következő években tehát már semmilyen korrekcióra nem lesz mód, s persze az euró bevezetése után sem.
S ha megszűnnének...?
Ha a magánnyugdíjpénztárak megszűnnének, s a jelenleg oda folyó járulék ismét a TB bevételeit gyarapítaná, a költségvetési hány 1,3 százalékkal csökkenne. Ha a felhalmozott vagyon visszaszállna az államra, az államadósság mintegy 8 százalékkal csökkenne, s megszűnne az állam kamatfizetési kötelezettsége az államadósság e része után. Ez a költségvetési hiányt további 0,6 százalékkal vinné lejjebb.
Az alacsonyabb költségvetési hiány és államadósság-állomány alacsonyabb országkockázatot, az államadósság olcsóbb finanszírozását jelenti. (Ennek hatását nem számszerűsítettem.) A csökkenő országkockázat olcsóbb hitelfelvételi lehetőséget biztosít a magyarországi bankok, vállalatok és a lakosság számára is.
A pénztárak megszűnése esetén a pénztárak volt tagjai is teljes tb-nyugdíjat kapnának, ugyanannyit, mint akik nem voltak tagok. A magasabb tb-nyugdíjhoz szükséges többletbevétel az akkori járulékfizetők befizetéseiből rendelkezésre fog állni, hiszen nem fogják már járulékaik egy részét a magánpénztárakba irányítani.
A nyugdíjrendszer átalakítása érdekében a Nyugdíj és Időskori Kerekasztal javaslatokat készít. Egy olyan rendszer kialakításán dolgoznak, amely megteremti a tb- nyugdíjrendszer egyensúlyát, tehát hogy a háromnegyed nyugdíjjárulék-fizetés és a háromnegyed nyugdíj egyensúlyban legyen. Az új nyugdíjrendszert a magánnyugdíjpénztárak megszűnése nem érintené: ha a háromnegyed befizetés és a háromnegyed kifizetés egyensúlyban van, egyensúlyban lesz a százszázalékos befizetés és a százszázalékos kifizetés is.
A nemzetközi pénzügyi válság hatására kialakult bizalmi válság miatt gyors intézkedéseket kell tennünk a költségvetési hiány mérséklésére. A terítéken lévő javaslatok: az áfa emelése, a támogatások csökkentése csökkentik a keresletet, növelik a munkanélküliséget. A pénztárak megszüntetése esetén az államháztartási egyenleg úgy javulna, hogy nem csökkenne az életszínvonal, nem nőne a munkanélküliség.
A magánnyugdíjpénztárak felszámolása esetén megtakarítanánk a pénztárak működési, vagyonkezelési költségeit is, melyek tavaly mintegy 37 milliárd Ft-ot tettek ki.
A remény az volt, hogy a pénztárak erősítik majd a járulékfizetési fegyelmet, a rendszer átláthatósága és a pénztári vagyon örökölhetősége miatt. Ez a remény enyhén szólva naivitásnak bizonyult. A tb-nyugdíj ugyan nem örökölhető, de vannak az örökléshez hasonló elemei: az özvegyi nyugdíj és az árvajáradék. Ezek nagyobb szociális biztonságot nyújtanak, mint a pénztári vagyon örökölhetősége.
Azt is várták, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer mentes lesz a politika szeszélyeitől. Nem lett az. A magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény a megalkotása óta több mint kétszáz helyen változott, ami azt mutatja, hogy a pénztárak sem függetleníthetők a mindenkori politikai szándéktól. A pénztári nyugdíjak nagysága is módosítható lesz az adózási szabályok és a szabályozórendszer változtatásával. A járadékok folyósítására még nem alakultak szervezetek, elképzelhető, hogy nem, vagy csak irreálisan magas áron akad majd erre magánvállalkozó. Ebben az esetben az államnak kellene a járadékot folyósítania, ami további politikai függőséget jelent.
Az a feltételezés sem igazolódott, hogy a tagok átlépnek a jobb teljesítményt mutató pénztárakba, ezért a pénztárak érdekeltek lesznek a minél magasabb hozamban. A pénztárak között minimális a vándorlás, s az új belépők sem a teljesítmény, hanem az ismertség, az ügynöki tevékenység és a munkahelyi ajánlás alapján választanak. A lakosság pénzügyi kultúrája nem elégséges ahhoz, hogy a pénztárak teljesítményét elemezze. Kívánatos a lakosság pénzügyi képzése, de társadalmilag hasznosabb, ha ki-ki saját szakmájában képezi magát, s nyugdíja nem pénzügyi ismereteitől, hanem a szakmájában elért sikereitől függ.
A magánnyugdíjpénztárak létrehozásakor a döntéshozók úgy számoltak, hogy a pénztárak működése következtében nő a nyugdíj. A Magyar Nemzeti Bankban készült tanulmány (Orbán Gábor-Palotai Dániel: A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága, 2005.) nem támasztja alá ezt a feltételezést. A tanulmány szerint a költségvetési támogatásra nem szoruló, a tb-nyugdíjjal egyenértékű pénztári nyugdíjhoz 2,7 százalékos reálhozam szükséges. Ez azonban csak azoknak nyújt a tiszta tb-rendszerűvel egyenértékű nyugdíjat, akik egész életükben tagjai voltak a magánnyugdíjpénztárnak. Akik önként léptek be egy pénztárba, csak akkor nem járnak rosszabbul, ha ennél jóval magasabb a hozam. Mivel a pénztárak tízéves reálhozama jelenleg negatív, erősen kérdéses, mikor tudják teljesíteni ezt a hozamkövetelményt, ha egyáltalán. Különösen éles lesz ez a probléma 2013 után, amikor nagyobb számban kezdenek nyugdíjba vonulni azok, akik a pénztárak megalakulásakor önként csatlakoztak. Mivel 2001-ben megszűnt a rendszer alapvető elemét képező garancia, amely a magánnyugdíjpénztári nyugdíj minimális szintjét biztosította, elképzelhető a tömeges elégedetlenség, minek folytán az állam arra kényszerülhet, hogy a magánnyugdíjpénztári nyugdíjat kiegészítse. (Újabb politikai függőség.)
S mi lesz, ha húsz-harminc év múlva, amikor már minden évben tömegek váltják át felhalmozott követelésüket járadékra, a mostanihoz hasonló válság söpör végig a világon? Ekkor azok, akik rossz évben mennek nyugdíjba, 15-25 százalékkal kevesebb járadékot fognak kapni életük végéig, mint a néhány évvel korábban vagy később nyugdíjba vonuló kollégájuk. Igazságtalanságok a tb-rendszerben is előfordulhatnak a politikai cikcakkok miatt, de ilyen mértékűek nem.
És máshol?
A magyarhoz hasonló magánnyugdíjpénztárakat latin-amerikai országokban hoztak létre a nyolcvanas években. A kilencvenes években a Világbank a volt szocialista országokba exportálta a rendszert, a legfejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkező Csehország és Szlovénia kivételével. A fejlett országokban is léteznek hasonló pénztárak, de azok nem az állami TB átalakításával jöttek létre. Ezek a magyar önkéntes nyugdíjpénztárakhoz hasonlíthatók.
A magyar magánnyugdíjpénztárakhoz hasonló nyugdíjrendszerek első átfogó, máig is érvényes megállapításokat tartalmazó kritikáját Peter Orszag és Joseph Stiglitz tette közzé 1999-ben (Rethinking Pension Reform: Ten Myths About Social security Systems - The World Bank, Washington DC.). Orszag jelenleg a Fehér Ház Költségvetési Hivatalának vezetője, az Obama-kabinet tagja. Stiglitz korábban Bill Clinton elnök közgazdasági tanácsadó tanácsának elnöke volt, közgazdasági Nobel-díjas. A Világbank az utóbbi években felülvizsgálta a nyugdíjpénztárakra vonatkozó korábbi álláspontját, és ma már nem áll ki teljes mellszélességgel a pénztárak mellett.
Argentína tavaly novemberben megszüntette a magánnyugdíjpénztárakat, ott ennek hatására a GDP egy százalékával csökkent a költségvetési hiány s tíz százalékponttal az államadósság. A döntés októberi bejelentésekor, majd a novemberi parlamenti szavazás után esett a tőzsde, de mindkét esetben néhány napon belül korrigált, s 2008-ban összességében a régió tőzsdéivel azonos teljesítményt mutat.
Szlovákiában és Horvátországban néhány hónapja lehetővé tették a visszalépést a magánpénztárakból a tb-rendszerbe, s nem lesz kötelező a pályakezdők belépése a pénztárakba. Romániában a magánpénztárakba átirányított járulék emelését halasztották el.
A második opció
A lakosság általában közömbösen viszonyul a pénztárakhoz, sokan azt sem tudják, melyikhez tartoznak. A tavalyi siralmas hozamok után a döntő többség valószínűleg nem ellenezné a pénztárak megszüntetését.
A megszüntetés felvethet alkotmányos aggályokat , mivel úgy értelmezhető, hogy a tagok tulajdonát államosítják. De kérdéses, hogy a magán-nyugdíjpénztári követelést tulajdonnak tekinthetjük-e, ugyanis a tulajdon fogalmához hozzá tartozik a szabad rendelkezés, míg a magán-nyugdíjpénztári követeléssel a tag nem rendelkezhet szabadon: csak életjáradékra válthatja, s azt is csak szigorú szabályok szerint. A megszüntetésért cserébe a tagok harmadával magasabb tb-nyugdíjat kapnak, ami bőséges kompenzáció.
Ha mégis a pénztárak megszüntetése elleni érvek kerülnének túlsúlyba, még mindig van egy lehetőség. A szlovák és a horvát példa alapján egy bizonyos határidőig meg lehetne engedni a tb-rendszerbe való viszszalépést, s meg lehetne szüntetni a pályakezdők kötelező belépését. A lehangoló hozamok miatt valószínűleg tömegesen választanák a visszalépést, s csak kevés pályakezdő lépne be önként. A költségvetés terheit ez is jelentősen mérsékelné.
