A sajtóban megjelentekkel ellentétben nem csak 1000-1200 háziorvos számára jelent nehézséget, hogy az új típusú vényre extra vonakodót nyomtasson, amely - legalábbis az Országos Egészségbiztosítási Pénztár honlapján megjelenő tájékoztatás szerint - régóta a gyógyszerészek elemi igénye. A biztosító emiatt az új nyomtatók költségeihez hozzájárulni, ami a tájékoztatás szerint háziorvosonként 10 ezer forint. Nem néztem utána, hogy jelenleg a piacon milyen áron lehet lézernyomtatókhoz hozzájutni, mindenesetre a gyógyszertárban működő hasonló készülékbe egy festékkazetta már majdnem hatezerért szerezhető be. Így joggal kérdezik az orvoskollégák tőlem: miért is kell a mi elemi érdekeinket képviselve jelentős beruházást eszközölniük? A konfliktus nem közöttünk van, nem a gyógyszerészek érdeke, hogy felesleges beruházások történjenek az egészségügyi ellátásban.

Én a történet egyik felét ismerem, a másikat talán a kamara jelenlegi elnöke írja majd meg. Az OEP folyamatosan és egyre bővülő mértékkel növelte a gyógyszertárak adatrögzítési kötelezettségeit, amelyet néhány éve azzal tudtunk megállítani, hogy javaslatot tettünk egy olyan rögzítési rendszer bevezetésére, amely egyetlen adatsorban rögzítheti a kért információkat. Így nem kellene külön pötyögtetni a taj számot, az orvos és vényazonosítót, a helyettesítést, a beteg életkorát, a felírás és a kiadás dátumát, szóval mindent, ami a recepten van, és amelynek ellenőrzése igényként jelent meg az OEP-től. Emlékeim szerint éppen az újítás anyagi költségeire hivatkozva vetették el a javaslatot, és maradt a kézi pötyögtetés.

A válság kellős közepén vajon most mi készteti az egészségügyi kormányzatot arra, hogy mindenáron bevezesse a költségvetést és az orvosi vállalkozásokat is megterhelő újítást? Tippjeim persze vannak, de maradnék az OEP által felvetett érvnél, a gyógyszerészek elemi igényénél. Kedves Bajnai, Székely urak és Rendek Vilma asszony, mi, gyógyszerészek, csak el leszünk még decemberig a hagyományos vényadatrögzítésekkel, amíg Önök - az AB határozatának megfelelően - módosítják a vényformátumot. Lemondunk a kényelmünkről. Az erre szánt pénzt hagyjuk bent a gyógyszerkasszában, fordítsuk arra, amire egyre kevesebb jut - a betegek gyógyszerár-támogatására. De ha tényleg elemi érdekeinket szeretnék kielégíteni, akkor javaslom a kistelepülési gyógyszertárak megsegítésére, a csődközeli tartozások enyhítésére fordítani.

És mi lesz december 31-e után? A kiépített új nyomtatási rendszereket, átírt orvosi programokat akkor majd ismét meg kell változtatni? Mindezt a takarékosság jegyében? Nem lehetne mindezt megspórolni? Mindenki érdekében?

Hávelné Szatmári Katalin

gyógyszerész