Fogalmam sincs, valódi fegyvereket láttam-e a kezekben. Úgy néztek ki. A gyakorlatozók fától fáig osontak, térdelő, fekvő és álló testhelyzetből lőttek április közepén. A kiképzőjük egykor a hadseregben kaphatott katonai fortélyokat. Távcsöves puskájuk is volt. Biztosan a közepébe találtak velük. Ahogy tévedhetetlenül lőttek azok is, akik a minap lelőtték a műszakba induló munkást, a felgyújtott házból menekülő édesapát kisfiával. Nácik. Azért gyilkoltak, mert az áldozat másmilyen. A gyűlölet tárgya. Cigány. A harcászkodó ifjakat bemutató honlap tele van írott és rajzolt förtelemmel: cigánygyűlölettel, zsidógyűlölettel. Régi gyilkosokat magasztalnak benne és új gyilkosságokat ígérnek. Tudjuk, hogy lassan már nem csak ígérnek. Teszik is.

Eltompult volna a veszélyérzetünk? Anyám annak idején azt mondta: ahol cigányoznak, ott zsidóznak is. Most azt látjuk, a szó (a gyűlöletbeszéd) tettekké torzul. Ezt csak a jog és a szabadság professzionalistái képtelenek észrevenni. Tegnap S. T. (országgyűlési képviselő, második generációs túlélő) visszakapta az Alkotmánybíróság elnökétől édesanyja auschwitzi naplóját. Még a mostani elnök elődjének adta át a politikus, arra számítva, hogy az alkotmány őrei a szöveget olvasva megértik, miről is van szó. Arról, hol ér véget a szólásszabadság, s hol kezdődik a tömeggyilkosságra való felbujtás. Azt gondolom, ezt nem értették meg, ahogy az ügyészek sem, akik nem indítottak keresetet a Jud Süss vetítése miatt. Szerintük a náci film Magyarországon "légüres térben van". Röhögnöm kéne. Hol élnek ezek? De nincs kedvem.

És nem csak emiatt, hanem azért is, mert mi meg másokra mutogatunk. A dogmatikus jogvédőket hibáztatjuk, akik megakadályozzák a náci beszéd tiltását - és ezzel legalizálják a náci cselekvést. Hibáztatjuk a politikusokat. Az egyik tábor közleményekkel küzd a náci gyilkosságokkal, a másik ellenközleményt ad ki, hogy csak riogatnak a rasszizmussal. Azt hiszem, hogy a magyar politikusok képtelenek felfogni, mekkora bélyeg az országon, hogy a világ vezető politikai napilapjának az első oldalán írta meg: Magyarországon rasszista gyilkosságok vannak. Ez többe kerül majd sok hitelminősítői jelentésnél. Lehet persze agyalni azon, hogyan jutottunk ide, miért masíroznak egyenruhában ezek a jóarcú derék magyarok, miért lövöldöznek az erdőben? Mitől fogyasztanak másodlagos frissességű eszméket, olvasnak ócska politikai giccset? A sok szociológiai agyalás közben emberek halnak meg.

Az utcán meg alig néhány hivatásos tüntető és jogvédő tiltakozik. Milliók ülnek a tévé előtt és borzonganak, mintha egy, a fantázia szülte krimit néznének. Már-már úgy látszik, hogy a gyűlölködők, a lövöldözők vannak többségben. Ők egyébként hisznek is ebben. A tragédia az, ha mi is.