Az első állítás officiális igazságával nehéz lenne vitatkozni, miként alighanem valós lesz az a kereskedelmi előrejelzés is, hogy a csökkenő jelleg megmarad, és az év végéig - a tervezett áfaemelés hatásaival is számolva - a teljes tavalyi forgalom 4-6 százalékáról, úgy 250-300 milliárd forint bevételről kell lemondaniuk a boltosoknak. Olyan nagyon sírniuk még akkor sem kell: az adóhatóság adatai szerint a gazdaság egyik legjobban prosperáló ágazatáról beszélhetünk, több száz milliárdos adózás utáni nyereséggel. Néhány százalékos csökkenést az is elbír, különösen a forgalmat uraló, tőkeerős multiszektor.

Azt azonban mégis érdemes végiggondolni, hova juthatnak a regisztrált forgalomból eltűnő százmilliárdok? Hát persze, zömmel a hivatalosan láthatatlan gazdaságba. Az - igaz, meglehetősen bizonytalan lábakon álló, kérdezésen alapuló - ágazati felmérések ugyanis arról szólnak, hogy a magyar fogyasztó mennyiségi beszerzése érdemben október óta nem csökkent, csak éppen máshogy, máshol, zömmel kevesebbért veszi meg majdnem ugyanazt, mint eddig. Nő tehát a félig-meddig legális és a szürke világ határain egyensúlyozó kisboltok, de különösen a gyakran a látszatra is alig adó "termelői-kispiaci" kereskedők forgalmi részesedése. A feketézés lehetőségei márpedig ebben a körben és egyes árucikkek esetében szinte korlátlanok. Kedvencem az a kisvárosi hentes, aki a szintén ügyeskedő szállítójától megvesz öt féldisznót "lepapírozva, frankón", amely a cég hatóságilag valóban gyakran ellenőrzött raktárhelyiségébe kerül. További húsz ellenben jóval olcsóbban megvéve megy a két házzal odébb az udvarra állított, folyamatosan üzemelő hűtőkocsiba. Ez a készlet hátul, a kerteken át vándorol majd a boltba - tulajdonképpen csak arra kell vigyázni, nehogy bekövetkezzen valamiféle tettenérés, s hogy az üzletben ne legyen több az áru, mint amit a papír elbír. Majd jobban vigyázok, ha a karajba is bele kell égetni a hivatalos vonalkódot, addig szabad a vásár, és mindenki jól jár - mosolyog Lajos nagykéssel a kezében.

Mindennek felszámolásához a magasabb politikának már megint komolyabban matatnia kellene valamit a termelési-forgalmi adminisztrációtól, netán azok teljes körű hivatalos bevallásától változatlanul ódzkodó, ám számos kedvezménnyel és támogatással megsegített ős- és kistermelői körrel - pontosabban az azok nevében masszívan fellépő álgazdákkal, valójában a pénzes nepperekkel. Csakhogy e puskaporos közéleti napokban bajos vállalkozás lenne ez utóbbiakat úgy megszorongatni, hogy közben a sok százezer valódi kisgazdálkodót se hozzák kilátástalan helyzetbe. A nevezetes szektor stiklijeivel kapcsolatban marad tehát egyelőre a "hivatalosan tiltom, a gyakorlatban tűröm"-féle állami hozzáállás. Mikor lehet változás? Majd ha vonalkód lesz a karajon.