Újabb és újabb, a titkosítás alól feloldott dokumentumok látnak napvilágot, májusra már több száz új, "Abu Graib-típusú" fotót is ígér a Pentagon. Egyes beállítások szerint a nyilvánosságra hozott anyag tendenciózus, nem mutatja, hogyan gyümölcsöztek a "kemény kihallgatási technikák". Nincs egyetértés arról, hogy a fogalmak mit jelentenek (tegnap is kínzás lehetett-e, amit ma annak minősítenek?), hogy a foglyoknak a fejét verték a falba, avagy a vállát lökték egy álfalhoz, ami nem teljesen ugyanaz. Vegyünk egy nagyon egyszerű kérdést. Szabad-e órákon át ácsorogtatni a foglyot? Donald Rumsfeld, a "kemény kihallgatási technikák" egyik elrendelője szerint miért is ne, ő is órákat áll naponta. Igaz - tehetjük hozzá -, nem hideg cellában, és ruhátlanul legfeljebb a tus alatt. A biztosítékot az verte ki, hogy a szeptember 11-i per fővádlottját egy hónap alatt 183-szor, azaz naponta hatszor vetették alá a húrt a vízbe fullasztás határáig feszítő, ma már egyértelműen kínzásnak tartott vallatási módszernek. Ennek hatékonyságát az FBI és az CIA (előző) vezetése is homlokegyenest ellentétesen ítéli meg, pedig európai szemmel igen hasonló szerveket hoztunk fel példának.

Jó, hogy Amerika végre önvizsgálatot tart - ezzel nemcsak önmagának, a világnak is tartozik. A kiút azonban nem látszik. Obama két karót szúrt le határvonalként: el a kezekkel a CIA embereitől, de nem akar a Bush-korszak egészét pellengérre állító, "igazságtételi bizottságot". A célkeresztben egyelőre három jogász áll, különösen egyikük, aki most Las Vegasban fellebbviteli bíró. Hiányérzetünk lehet, ha politikai megbízóik helyett ők viszik el a balhét. A felelősségre vonást sürgetőknek azonban vigyázniuk kell, ezúttal se szentesítse a jog a politikát, ne a zsigerből Bush-ellenes dühöngők gumiszobájára írják ki, hogy tárgyalóterem. Az ügyek elfektetésére amúgy kiválóan alkalmas bizottságosdi ezúttal is beválhat: ahogy hónapokon át folyik majd lefelé az ásványvíz a szenátorok torkán, úgy csillapodhatnak a kedélyek is.