2008 őszén úgy tűnt, hogy mégis lesz valami előrelépés, ugyanis Hiller István és Gyurcsány Ferenc diadalittasan bejelentette, hogy a "szakma és az oktatási kormányzat ritkán tapasztalható egyetértésének" eredményeképpen megszületett az Új tudás program, amely állami és EU-s pénzből kb. 130 milliárd pluszpénzt jelent az oktatásnak. A válság hatására azonban a kormány rövid úton visszavonta a program "kezdő pedagógusok" béremelésére vonatkozó elemét, s az ország gazdasági nehézségeire hivatkozva elmaradt a beígért béremelés, elvették a 13. havi bér jelentős részét is. Mindennek a tetejébe még a béren kívüli juttatások (étkezési jegy, üdülési csekk) megadóztatását is tervezik.

A kormány intézkedései fenntartótól függetlenül minden iskolát érintenek. Az egyházi fenntartásban lévő intézményeket azonban az átlagnál is jobban. Az Alkotmánybíróság tavaly júniusi döntésében kimondta, hogy a kormányzat alkotmánysértést követett el, amikor a vatikáni szerződéssel ellentétesen határozta meg az egyházi iskolák normatív finanszírozásának mértékét. Hátrányosan érintette az egyházi iskolákat az is, hogy tanáraik immár nem közalkalmazottak, azaz fizetésük emelkedésének nem kell követnie az önkormányzati iskolákban tanító kollégák béremeléseit. A felsőoktatásban a közoktatáshoz hasonló megszorításokra, elvonásokra került sor: az államilag finanszírozott helyek csökkentek, az egyetemi oktatók többsége megalázóan alacsony fizetést visz haza, és tandíj csak azért nincs, mert a tavalyi népszavazáson a magyar emberek nagy többsége nemet mondott rá.

Azt ma már gyakorlatilag mindenki belátja, hogy az oktatásra fordított összegek hosszú távon gazdaságilag is megtérülnek. Nem véletlen, hogy a válság által nagymértékben sújtott Egyesült Államok elnöke, Barack Obama is óriási pénzeket szán köz- és felsőoktatásra, még annak árán is, hogy a költségvetési deficit rövid távon hosszú évtizedek óta nem látott mértékűre emelkedik. Példáért persze nem kell feltétlenül Amerikáig mennünk: a Bethlen-kormány - Klebelsberg Kunó minisztersége idején - óriási összegeket költött az oktatásra, ami jelentősen hozzájárult a gazdasági konszolidáció sikeréhez. A receptek tehát adottak, már csak politikai akaratra lenne szükség.

Thaisz Miklós

tanár, az Ifjúsági Demokrata Fórum (IDF) alelnöke