Bérlakást - most!
Mindenki tudja, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a bérlakások aránya Európa-szerte, 8-9 százalék. Ennek a fele önkormányzati, a másik fele magánbérlakás. Ez a 90-es évek elejének a hozadéka, amikor a piaci ár 10 százalékáért hozzá lehetett jutni végre magántulajdonú otthonokhoz. Csakhogy az euforikus állapotban kevesen gondoltak arra, hogy e lakások és épületek többsége felújításra szorul. Az akkori politika gyorsan odaadta a bérlőknek a lakásokat, hogy a felújításokat már ne az államnak kelljen finanszíroznia. Ügyes! Tessék megnézni, milyen állapotban vannak most ezek az épületek! A felújításra alig akad pénz, bár a panelprogram ezen valamelyest segít.
Ma már az emberek sok okból ismét szívesen laknának bérlakásban. Nem tudják vállalni a felújítást, vagy nem képesek fizetni a nagy hitellel vásárolt lakások törlesztőrészleteit. Az első lépést még a Fidesz-kormány tette meg: 2000-ben elindította az állami támogatású bérlakásprogramot. A költség 70-80 százalékát az állam állta, az önkormányzatok pedig a telek biztosításával fedezték a saját erőt. Három év alatt csaknem 13 ezer bérlakás, fecskeház, illetve idősek otthona épült fel 60 milliárd forint értékben. A Medgyessy-kormány 2004-ben már nem írta ki a pályázatot a túlzott tőkeigényességre és alacsony hatékonyságra hivatkozva. 2003-ban az akkori lakásügyi kormánybiztos, Csabai Lászlóné irányításával és széles körű társadalmi egyeztetéssel elkészült a Nemzeti Lakásprogram (NLP), amelynek szerves része volt a bérlakásállomány 15 százalékos növelése 15 év alatt. Ez 600-650 ezer új bérlakást jelentett volna. A kormány azonban nem hozott döntést ennek elindításáról. Nem sokkal később a kormánybiztos lemondott. A kormánybiztosság szerepét az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal (OLÉH) vette át, amelyet nyilvánvalóan az átgondolt és tervszerű kormányzás keretében, 2006-ban gyorsan meg is szüntettek. Az építésügy és a lakásügy így ismét különvált és két különböző tárcához került főosztályi szinten. 2005-ben az önkormányzatoknak meghirdették a lakbértámogatási pályázatot, amelynek célja az üresen álló magántulajdonban lévő lakások bérbeadásának ösztönzése volt (ha már építeni nem sikerült!). Ebben azonban nem voltak érdekeltek a magánszemélyek, hiszen láthatóvá vált volna a bérleti díj, az önkormányzatok pedig a saját forrás hiányára hivatkoztak.
Ekkor került elő az az ötlet, amelyet e sorok szerzője már korábban, még az OLÉH elnökeként, több társával együtt kidolgozott: létre kell hozni a Bérlakás Befektetési Alapot, amely sajátos eszközeivel talán a leghatékonyabban tudja segíteni a bérlakásteremtést. Egész pontosan a szociális bérlakások számának jelentős növelését. Képes építeni, de akár felvásárolni is. Külföldi (spanyol és osztrák) példák alapján azt is kidolgoztuk, hogy miként valósítható meg az átjárhatóság a magántulajdonú és a szociális bérlakás között, hiszen a családok szociális és élethelyzete időről időre változhat. Ez a modell hatásosan tudna működni, jót tenne az építőiparnak, a lakásépítőknek, s a kormánynak sem kerülne túlzottan sokba, mi több, a forrás is megvan rá. Az államnak a lakbértámogatást kellene biztosítania ahhoz, hogy a tulajdonos (önkormányzat, nyugdíjbiztosító, bank, építő cég, vagy akár magánszemély) piaci lakbérhez jusson. Ez persze több (8-10) milliárdos összeg, de a költségvetésbe betervezett lakáshitelkamat-támogatás (205 milliárd) terhére át lehetne csoportosítani forrásokat, hiszen ennél jóval kisebb lesz a végső költés. Lakásonként (családonként) 40 ezer forintos havi támogatás esetén - ami Budapesten nagyjából egy közepes méretű lakás piaci lakbérének a fele, vidéken általában a nagyobb része - éves szinten 20 ezer család lakhatási gondjait lehetne megoldani, szociális alapon. Ez a valóban rászorultsági alapon működő modell léphetne a szocpol-támogatás leépítésével keletkező vákuumba. Az állam a lakáshoz jutás helyett a lakhatást támogatná, s ennek piac- és gazdaságélénkítő, multiplikatív hatása is lenne. ("Békeidőben" persze mind a kettő megférne egymás mellett!)
Kudarcnak tartom, hogy nem sikerült elfogadtatni ezt a programot. A politika, a kormány egyszerűen nem volt fogékony rá, vagy nem merte bevállalni a cselekvést. Pedig állítom, hogy a lakásügy, a pangó piaci helyzet megoldásának kulcsa a szociálisbérlakás-teremtés. Éppen ezért örömmel értesültem arról, hogy bizonyos kormányzati és parlamenti szinteken újra előkerült ez a téma, ötpárti egyetértéssel elkészült egy országgyűlési határozattervezet az építőipar válságkezeléséről, amelynek részévé tették az általam kidolgozott Bérlakás Befektetési Alapot.
Jó lenne, ha most már végre történne is valami konkrét lépés. Amíg nem lesz végképp késő!
A szerző a Lakásvásár Média Csoport elnöke
