Kékesi Gábor nagyon téved, ha úgy gondolja, hogy én "tisztán műszaki oldalról" vizsgáltam e kérdést. Ellenkezőleg! Annak a két és fél millió embernek a várható sorsa ösztönzött írásra, akik tudtukon kívül tarthatatlan helyzetbe jutnának, ha ennek a rendeletnek a végrehajtását megakadályoznák. A mentett oldalon élő két és fél millió ember kerülhet veszélybe, közülük veszíthetik el sokan mindenüket, amiért egy törpe kisebbség (mintegy százezer ingatlan tulajdonosa) a nagyvizek levezetésére szolgáló medret nem a céljának megfelelően használja és ott építkezik. E kisebbség ellenállása miatt nem lehet a védelmüket szolgáló óvintézkedéseket megtenni. A rendelet által hátrányosan érintettek számára a célszerű megoldás persze (ott, ahol ennek műszaki akadálya nincsen) megfelelő árvédelmi gátak létesítése lenne, s e vonatkozásban mind Kékesi, mind Válas úrral egyetértek. Azt azonban kétlem, hogy egy ilyen sok pénzt felemésztő megoldás megvalósítására a jelenlegi gazdasági helyzetben, belátható időn belül sor fog kerülni.

Nyilvánvaló, hogy valakik hibát követtek el, amikor az árvizekkel esetenként elönthető területekre építési engedélyeket adtak ki. Így az ilyen ingatlanokkal rendelkezőknek kártérítés, az engedélyezőknek felelősségrevonás jár. Hozzáértő jogászoknak kell megmondaniuk, hogy az adott esetben a kártérítést kitől lehet követelni.

Végül még csak ennyit: úgy tűnik, hogy a tiltakozások oda azért mégsem fognak vezetni, hogy ennek a vitatott rendeletnek az országos végrehajtása elmaradjon, s a tiltakozók ügyével is érdemben foglalkozni fognak.

Ami Czigler Lászlót illeti, ő, úgy tűnik, soha sem fogja belátni, hogy az ország síkvidéki területein élők megfelelő életkörülményeinek a biztosításához már Széchenyi korában sem volt elégséges a középkori fokgazdálkodás. Ehhez ugyanis (többek között) jól megművelt szántóterületekre, iparra, kereskedelemre, állandóan használható jó utakra és vasutakra is szükség van, ezek pedig nem egyeztethetők össze a síkvidéki területeket esetenként hónapokig elöntő árvizekkel.

Czigler úr fejtegetései azon az állításon alapulnak, hogy a nagyvízi medrek vízszállító képességének a csökkenése a feliszapolódásukra vezethető vissza. Csakhogy ezek a medrek az ármentesítés befejezése után nemhogy feliszapolódtak volna, hanem általában jelentősen kimélyültek. Tehát a vízszállító képesség csökkenésének az elsődleges oka nem a feliszapolódás, hanem a nagyvízi mederbe (így a hullámtérbe) időközben létesült akadályok és az idők folyamán ott mind jobban elburjánzó növényzet. Ez az állandóan gyarapodó növényzet okozza azt, hogy (mint korábban írtam) a "nagyvízi meder egyre romló vízszállító képessége miatt előálló árvízszint-emelkedéssel nem lehet lépést tartani."

Egyébiránt pedig a Vásárhelyi-terv kivitelezése nem az olasz Paleocapa, hanem egy magyar mérnök, Herrich Károly nevéhez fűződik. Paleocapa a Tisza szabályozására készített egy olyan tervváltozatot, amelyet a magyar szakértők nem találtak alkalmasnak. Ezért nem követte tehát a Tisza a Pó sorsát. Ahelyett, hogy a folyó kisvize a feliszapolódás miatt megemelkedett volna, a meder mélyülésének következtében a kisvizek szintje - néhol a két métert is meghaladó mértékben - lejjebb szállt. Ennyit Czigler úr témánkba vágó fejtegetéseinek az alapjairól, s az ebben az ügyben rendelkezésre álló ismeretekről!

Dr. Szígyártó Zoltán

okl. mérnök, c. egyetemi tanár