Sajnos nem ismerjük még Bajnai gazdaságélénkítő elképzeléseit. Az biztos, hogy az egészségügyi átalakításokra, a szerkezet megváltoztatására már kevés az új kormány ideje. A MÁV támogatásának tervezett csökkentése nyilván egyes járatok megszüntetésével, ritkításával érhető el, mert változatlan szerkezet mellett csak az adósságok nőnének. Eddig nem derült ki, hogy a túlméretezett felsőoktatáshoz, a középosztály szent tehenéhez hozzá mer-e nyúlni az új miniszterelnök. A népszavazási abszurd után csak az államilag támogatott képzés beiskolázási létszámának radikális csökkentése maradt meg lehetőségként - akár évi 5-10 ezer fővel is, elsősorban a humán szakokon.

A gáz- és távfűtési támogatások gyors leépítéséhez az energiaárak csökkenése adhat segítséget. A támogatottak ily széles köre valóban hungarikum volt, de vannak persze, akik tényleg segítségre szorulnak. Hasonló a helyzet a családi pótlék befagyasztásával: itt a természetbeni kompenzáció (élelmiszercsomagok stb.) enyhíthetné a legrászorultabbak sorsát. (Egyes cikkek alacsonyabb áfája rossz megoldás: ezzel a többet fogyasztók és adókerülők járnának igazán jól. A nyugdíjkorhatár-emelés előrehozása elkerülhetetlen, s ezt valóban a Ratkó-gyerekek nyugdíjba vonulásakor kell elkezdeni. A nyugdíjkorhatár és a munkanélküliség közt ugyanis nagyon laza az összefüggés. A lakosság látszólag kezd kijózanodni, ezt mutatja az a fordulat, amit a közvélemény-kutatások jeleznek: ma már a lakosság háromnegyede elismeri, hogy megszorítások kellenek. A Fidesz és szatellit szervezetei mégis mindent elkövetnek majd, hogy tüntetéseket, sztrájkokat szervezzenek, noha éppen a Bajnaiét követő kormány lesz az intézkedések egyik nyertese.

Az a nézet, hogy válságkezelés kell, de reformok nem, nevetséges, mert csak reformokkal lehet visszaszerezni a piacok bizalmát, ami ma a legfontosabb. A gazdaság gyors talpra állítása fontosabb a jövő évi választások kimenetelénél, ezt végre belátta a kormánypárt is.

A korábbi tervezetekben vannak olyan lépések, amelyek a fürdővízzel a gyereket is kiöntenék. Ilyen a meleg étkezésre adható adómentes utalványok értékének megfelezése is. Erre az utóbbi években szinte új iparág épült fel: catering cégek tucatjai alakultak és gyorsbüfék százai nyíltak meg, kifejezetten az utalványok beváltására. A kedvezmények megfelezése megfelezi ezek teljesítményét is. Ez pedig népegészségügyi szempontból is káros lenne: a gyorsan bekapott hideg ebédek és a vastagbélrák között elég szoros az összefüggés. Az üdülési csekkek esetében elég lenne a felhasználási lehetőségek drasztikus korlátozása a rendszer indulásánál előírt, szorosan vett idegenforgalmi szolgáltatásokra. A belföldi turizmus eddigi fellendülése sem választható el a csekkek elterjedésétől, a felezés itt is drámai visszaesést okozna, különösen az iparág "fehér" forgalmában.

Egy másik túlzás az eva teljes megszüntetése. Bizonyára az APEH-nek sem hiányzik százezer új, tételes elszámolású adóalany. De a fő szempont az, hogy nincs olyan vállalkozás, amely 4-5 milliós költséget ne tudna összehozni: egy cégtulajdonos bére, bérterhei, egy kocsi, a könyvelő költsége stb. Ezért elég lenne az eva értékhatárának jelentős csökkentése, például 6-7 milliós éves forgalomig, ilyen összeg mellett biztos nem éri kár a költségvetést.

Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy jelentős mértékű mesterséges élénkítő lépéseket tegyen. Ezért viszont balgaság lenne olyan intézkedéseket hozni, amelyek úgy csökkentenék a nemzeti összterméket, hogy nem javítanák a költségvetés helyzetét.

Bár Bajnai programja nem éri el a "reformok kritikus tömegét" (Bokros mértékével), de azért egy csomagban bejelentve alkalmas lehet a piacok hangulatának megfordítására. Az eddigi, "csepegtetéses" módszer ugyanis - ez már látszik - erre nem alkalmas. Most viszont remény nyílik a forint és az állampapír piac stabilizálására, így kamatcsökkentésre, ami élénkülést hozhat és gyorsabb kilábolást a válságból.

A szerző mérnök-közgazdász