A gazdasági válság következményei lassan mindenkit utolérnek. A talpon maradást elősegítő megszorításokat, elvonásokat közösen kellene viselni. A közteher közösre osztva, ha nem is könnyebb, de legalább igazságosabb. Nem ártana, ha a politikát formálók nem feledkeznének meg erről.

Győrffy Ernőné

Nagymaros

Örülök, hogy megjelent dr. Vadász Gábor Egy orvos a meghívott halálról című (március 26.) cikke. Nyolcvankét évesen gyakran fekszem kórházban. Szívfájdító látni, hogy sok idős, sokat szenvedett ember, aki már azt sem tudja, hogy létezik, nem tud méltósággal távozni a földi létből. Nemcsak ők szenvednek, hanem a hozzátartozóik is, akik így látják őket. Több országban már engedélyezték a kegyes halált - engedjék meg itthon is. Egyszer mindnyájan végleg elmegyünk és nem mindegy, hogyan.

Balázs Lászlóné

Bodajk

Köztársasági elnökünk élesen bírálta az általános ombudsmant az intézmény tekintélyét aláásó kijelentései miatt. A bírálat mellől azonban nagyon hiányzik az önbírálat. Ezt a mostani ombudsmant ugyanis ő javasolta, ő ajánlotta az Országgyűlésnek "eszi, nem eszi, nem kap mást" alapon, javaslatát senkivel se vitatva meg. Így aztán az ő egyszemélyi felelőssége, hogy a feladat ellátására alkalmatlan személyt javasolt. Nem ez az első eset. A főbíróválasztás legutóbbi fordulójakor is ex cathedra jelentette ki: az Országgyűlés felelőssége, hogy legyen új főbíró. Mintha teljesen kizárt lenne az ő saját felelőssége azért, hogy megválasztható jelöltet ajánljon, ne pedig olyat, akit egyszer már elutasítottak.

Válas György

Budapest