A The Economist szerint, ha a kelet-európaiak úgy éreznék, hogy Nyugat-Európa a sorsukra hagyta őket, olyan populista és nacionalista erők felé fordulhatnak, amilyenek "már eddig is túl gyakran kerültek hatalomra" Európa történetében.

Valaha reméltem, a Fidesz, ennyire nem lépi át a populizmus Rubiconját. Medgyessy is "100 napig" odaát járt, Gyurcsány Őszödön jött vissza. A Nyugat akkor hagyott minket sorsunkra mikor, Orbánt nem rótta meg a konzervatív oldal. Amikor hagyta, hogy az MSZP jóléti rendszerváltásával túlköltekezzen.

A váltógazdaságban, egyszer jönnie kell a másiknak, látjuk az MSZP szenvedését az elvetélt reformok, a korrupciós ügyek miatt. A Fidesz szakemberei meg kényszerdemagógok, mint Varga Mihály az ezerforintos vizitdíjjal. Nem az a baj, hogy a másik oldalon Orbán áll, aki tehetséges vezető, hanem az, hogy a pártja pont az, amivel a The Economist riogat.

Orbánék kiiktatták az izmusokat, elkezdtek gondolkodni "azemberek" fejével. Mert azok úri huncutságnak tarják a politikát, rontónak a pártokat. A parlamentről hiszik, hogy ott csinálják azt a pénzt, amit nekik szétosztanak. A "Takarodj" jelszavasok mobilon és interneten szervezkednek, hasznot kovácsolva az általuk gyűlölt nagytőkének. A felelősség az "írástudóké", akik kiengedték a palackból a szellemet, és azoké, akik későn jöttek rá, hogy a reformokat, máshogy kell előkészíteni. Az Őszöd utáni zavargásoknál a rendőrök rendet próbáltak csinálni, egyes pártok meg hősöket a rendbontókból. Fontos lett volna, bemutatni, hogy kik ezek az emberek?

Jó adófizetők? A suliból is csak ötöst hoztak? Nem ítélkezem, de biztos, hogy nem a józanokhoz tartoznak. Nem igaz, hogy az ország két táborra szakadt. A józanok oldalán is tábort kellet, volna gyűjteni. E sorok írója emberjogi kérdésekben liberálisnak, gazdaságiakban szocdemnek, erkölcsiekben konzervatívnak tartja magát. Józannak nem egyszerű lenni, mert az érveléshez felkészültség kell és bátorság.

Részt vettem a sorkatonai szolgálat eltörlésére irányuló mozgalomban, a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájában (HEL), és meglehetősen rossz tapasztalatokat szereztem akkoriban a szocialistákról és a szabad demokratákról. Láttam, hogyan lehet egy népszerű ügyből a legkisebb politikai hasznot kihozni; hogyan lehet biztos szimpatizánsokat elveszteni a gyenge PR miatt; hogyan nem szabad bánniuk pártoknak civil szervezetekkel.

Az MSZP hezitált, 1996-ban Keleti György honvédelmi miniszter még az alkotmányból vett idézetekkel érvelt a HEL-lel szemben. A Fidesz-FKGP-kormány alatt az MSZP szenvtelenül nézte a hatalom és a HEL birkózását. A 2002-es választások előtt - 10 év alatt egyszer - képviselőt küldtek a HEL közgyűlésére. Hatalomra jutva bagatellizálták a szervezetet, felvetéseire kioktató válaszokat adtak, ha egyáltalán. Szerintem ma egy fiatal sincs, aki tudná, kiknek köszönheti, hogy nem kell bevonulnia. Úgy látom, akkori tapasztalataim ma is érvényesek.

A Fidesz kormányon, ügyesen odaadta a honvédelmet a kisgazdáknak, és visszafogta az állásfoglalást. Tudták, a fiatalok nem akarnak bevonulni, viszont politikailag inaktívak, az eltörlés ígérete nem hoz elég hasznot, viszont az idős, aktívabb korosztály (a balosok is!) inkább rendpárti, szereti az ifjúságot megregulázó intézményeket.

2004-ben az MSZP és az SZDSZ rivalizált az érdemekért a sorkatonaság felfüggesztése ügyében. Egyiknek sem lett belőle haszna, a tudatformálásban eredményeket nem érték el. Ma, 2009-ben még sokan úgy gondolják, hogy a szomszédok miatt nagyobb haderő kellene, a fiatalokra pedig ráférne a szolgálat. Az ország teljesen megváltozott biztonságpolitikai helyzetéről veszélyesen kevés az ismeret. Életbevágó lenne a szükséges változások megértése és az irányadó európai dokumentumok, például az Európai Emberjogi Charta ismerete. Hiába kérdeztem, embert nem találtam, aki hallott volna Chartáról.

1989. március 15-én Cserhalmi György a Nemzeti Múzeumnál elmondta, mit akar a magyar nép. Tévedett. Mást akart. Gorenje fagyasztót, Sony videót, Panasonic tévét. A kapitalizmust kéretlenül, ráadásnak kapta.

Gyurcsány Ferenc arra kérte a szocialistákat, törjék össze kezüket-lábukat (most már nélküle) az EP-kampányban. Szerintem inkább kezdjék el a tudati rendszerváltást - azok helyett, akik anno a kerekasztalnál velük szemben ültek, s erről megfeledkeztek, vagy letettek. 1989 óta sokan elhagyták a politikát, még többen a rendszerváltás eszmeiségét. Hol vannak már Csengey Dénes szavai 1989-ből: "Tőlünk ne féltse a Magyar Televíziót, mert a miénk!" A józanok már féltik.

A szerző a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem nyugalmazott intézetigazgatója