Méltó választ adott vívódásaimra Krausz Tamás a szocialista pártból való kilépésével (Good bye MSZP!, április 7.). Már két éve meg kellett volna tennie - meghirdetve egy valódi baloldali tömegpártot -, nem érve be „Feco" megintésével. De utólag mindig okos az ember.

Gyurcsány, valamint az MSZP országos és megyei vezetése (tisztelet a csekély kivételnek) - nem egyszer és nem kétszer - lelkünket alázta meg, hitünkbe piszkított bele, holott a maga eszközeivel és módján már megtette ezt az államszocializmus. Orbánék és Vonáék meg - sajnos nem lehetetlen - fizikai szuverenitásunkat és a morgás jogának minimumát is fenyegetni fogják.

Krausz elemzése a fő társadalmi-gazdasági-politikai folyamatokról, összefüggésekről pontos és érthető. A szocialista - gyökereiben igenis marxista - mozgalom Magyarországon (is) megint vereséget szenvedett. Nem most, nem a rendkívüli kongresszuson. Az a végkifejlet volt. A rendszerváltás óta sorra mérte a vereségeket saját magára. Választási győzelmei szintén vereségei voltak, hiszen eszméi megtagadóit emelte önmaga vezéreivé.

Mégse adja föl, akinek progresszivitása túlnő a tőke horizontján. Mert - szárnyaljunk egy pillanatra kis országunk napi valósága fölé - ez az egyetlen szerveződés a történelemben, amely célul tűzte ki, hogy lebontsa a dolgok uralmát az emberekről, amely véget akar vetni annak, hogy az ember kisajátíthassa társának munkáját. Ehhez azonban nagyon szűk meredély vezet. Két szakadék veszedelmével. Egyik oldalról a civilizációs feltételek kérlelhetetlensége, másik oldalról az emberi természet.

Szabadság-egyenlőség-testvériség. Szemben irigység, a szerzés és a hatalom vágya. A birtoklás, a tulajdon mint a szabadság garanciája. Ezeken az ellentmondásokon buktunk el ismét. Sőt, így járunk még ki tudja hányszor - ezután is. De a jóra, az egyén és közösség, az ember és természet harmóniájára sóvárgás felerősödik újra meg újra meg újra.

Ki gondolta volna, hogy eljő az idő, amikor a nagytőke kijelölt miniszterelnöke arra kényszerül, hogy az Internacionálé nyilvános elmotyogásával készítse elő hivatalba iktatását. Fogadjuk hát humorral Bajnait! És alapítsunk valóban szocialista pártot.

Fekete György
tanár, Budapest