Megrendülten, mélységes aggodalommal állunk a sajtószabadság betegágyánál. Nehéz a szívünk, amikor látjuk állapotának rohamos romlását, és félelemmel tekintünk baljóslatú jövőjébe. Törékeny természetét a tőke megtörte, a politika piócái elszívták éltető nedveit. Kiaszott rossz állapotban van!

Születésétől fogva veszélyben az élete. Ezt mindig is tudtuk. Nagyhatalmak, diktátorok, cenzorok hordái törtek rá teljes fegyverzetben. De ő dacolt a túlerővel. S bár olykor sikerült béklyóba verni, idővel mindig képes volt széttörni bilincseit, hogy diadalmaskodjék a gonosz felett. A fene gondolta volna, hogy egyszer ágyban, párnák közt fog kimúlni, végelgyengülésben.

Ahogy a dolog most kinéz.

Ami az AP hírügynökség baja az internetes portálokkal, az a sajtószabadság végzetes betegségének csupán egyik tünete. A hírek lopása ugyanis egyáltalán nem új jelenség, és nem a világháló eredendő bűne. Az újságok mindig is lopkodták egymás híreit, mint ahogy a tévék és rádiók is előszeretettel nyúlták le mások szenzációit. A világhálóval csak annyi változott, hogy megsokszorozódott a médiaszereplők száma, ezáltal tömegesebbé és pofátlanabbá vált a hírlopás. Egyedül ettől még nem kéne az öregnek beadnia a kulcsot.

Az már viszont nagy baj, hogy fejreállt a médiapiac. Eleinte amúgy ez is klasszikus piacként működött. Nekem vannak híreim (és véleményeim), téged ezek érdekelnek, ezért megvásárolod őket. A deal a kereslet-kínálat törvényei szerint működik: ha eredetiek, érdekesek és megbízhatóak a híreim (és véleményeim), akkor több lesz a vásárlóm, tehát a bevételem, ellenkező esetben szívok, és csődbe megyek. Ezt az egészet még színesítette a hirdetési piac, de alapjában véve nem gyöngítette, hanem erősítette a kereslet-kínálat összefüggéseit: a sikeresebb médiatermékek több hirdetésbevételre tehettek szert, mint a kevésbé sikeresek.

Ez a piac már jóval az aktuális világgazdasági válság előtt megroggyant azáltal, hogy szép lassan, de biztosan elszivárgott a hírek piaci értéke. A rádiók, a tévék, az internetes honlapok szaporodásával egyik évtizedről a másikra a sokszorosára nőtt a médiaszereplők száma, tehát a kínálat, amit nem követett hasonló arányban a kereslet emelkedése. A piacon a megbízható hírgyárakkal szemben a hírlenyúlók kerültek előnybe, hiszen ők szinte semmi befektetéssel, gyakorlatilag nulla költséggel teljes tartalomkínálatot tudnak felmutatni.

Ma már a hírnek gyakorlatilag semmi értéke sincsen. Napjaink médiafogyasztója ahhoz szokott, hogy a nap bármely percében, a földgolyó bármely pontján gyakorlatilag ingyen juthat hozzá az őt érdeklő médiatartalmakhoz, ráadásul az általa kiválasztott formában és összeállításban. A formák rendkívül változatosak az ingyenes újságoktól a tévék és rádiók széles választékán át a nem fizetős internetes hírforrások gyakorlatilag végtelen kínálatáig.

Ha ingyen megkapom, miért perkáljak érte? - kérdi magától a fogyasztó, s nem fizet elő semmire se. Teheti, mert a hír, abban a minutumban, ahogy megszületett, a médiavilág közkincsévé válik, szétspriccel a szélrózsa minden irányába, és bárki számára hozzáférhetővé lesz, anyagi ellenszolgáltatás nélkül.

De a tartalom - hír és vélemény - nem születik ingyen! Annak költségei vannak az újságírón, a szerkesztőn, a kiadón, a telefon-előfizetésen át a villanyszámláig. Ha a fogyasztó nem hajlandó mindezt a vásárlásával fedezni, és már a hirdetésbevétel sem kompenzálja, akkor vagy bezár a hírgyár, vagy kifizeti más. Egy párt, egy szervezet, egy cég, egy befektető, egy akárki. Ez az akárki cserébe csak annyit kér, hogy a tartalmak az érdekeinek megfelelően jelenjenek meg, de legalábbis ne mondjanak azoknak ellent. Nem nagy kérés a milliárdokért cserébe!

A média addig szabad, amíg piaci viszonyok között fenn tudja tartani önmagát. Ha nem, akkor vagy bedobja a törülközőt, vagy valami mecénás után néz, akitől aztán függővé válik, és elveszíti a szabadságát.

A gazdasági válság ezekre a folyamatokra még rátesz egy lapáttal. Egyre több újság kénytelen feladni, egyre többen tapasztalják, hogy túlélésük feltétele a függetlenségük, a szabadságuk halála. Nem kéne nyugodnunk békében!