Valamivel később, érettebb fejjel azonban lett némi képzete arról, hogy Moldova immár egy szovjet köztársaság, ahol zömmel románul beszélnek, de cirill betűket használnak, s ahol sok szőlő, bor és pezsgő, továbbá konyak (palackja 4,12 rubel) terem, s amely, lévén virágoskert, bőségesen ellátja magát, továbbá a Szovjetunió egyéb részeit mezőgazdasági terménnyel.

Na, ez a Moldova 1991 óta önálló köztársaság, s manapság Európa legszegényebb országa. Szovjet tagköztársaságnak bizonyosan nem volt az. A nyugdíjasai visszasírják a szovjet időket (vö. "Kádár-nosztalgiák"), a fiatalok azonban torkig vannak mindennel, ami körülveszi őket. Ebbe a "mindenbe" vastagon belefér, hogy Moldova Kommunista Pártja most harmadszor nyert sorozatban választást (csalás nélkül egyébként), és - egyetlen ilyenként Európában - megint ő fog delegálni kormányt és elnököt. Abban az elvadulásban, amelybe a választási végeredmény nyilvánosságra kerülése után a tegnapelőtti tömegtüntetés torkollott, jórészt fiatalok vettek részt, kik ugyan tudják, hogy Voronin, a leköszönő elnök minden lehetséges erővel dörgölőzik Európához, de úgy gondolják, hogy minden egyes "kommunista nap" nem közelebb viszi őket az áhított európai integrációhoz, hanem távolabbra tolja attól.

Ez sajnos igaz, de nem kommunista bűn. Az új évezred nevében kommunista moldovai kormányai - elfogulatlan tengerentúli elemzők szerint is - sokkal jobbak voltak, mint a függetlenség első évtizedében működők. De azzal az elképesztő komplexitással, amely ennek a kicsi országnak a létét körbevonja, megküzdeni nem voltak képesek. Egyfelől ott van a szomszédban Románia, amely a két világháború közötti időszakban birtokosa volt Moldovának - ma meg az EU tagja. A moldovai, liberálisnak mondott ellenzék ma a Romániával való újraegyesülésre teszi tétjeit, mintha ezzel egy csapásra integrálni tudná az országot az unióba. Igen ám, de a "román identitás" nem nyerő kártya Moldovában. Az ellenzék összesen nem szedett össze annyi szavazatot, mint a Kommunista Párt, amely - egyedüliként az ottani palettán - nem román, hanem "moldáv indentitásúnak" mondja magát, s ezzel a teljes lakosságot meg tudja szólítani. Ezért nyer sorozatban.

Ugyanezek a kommunisták, nem kevésbé nemzeti szellemben, már csak azért sincsenek az "anyaországgal" való egyesülés mellett, mert tudják, hogy ugyanabban a pillanatban elveszítik országuk Dnyeszteren túli területét, mely orosz ajkú, és amely éppen Romániához nem akar semmiképp se tartozni. Ezért is kiáltotta ki egyoldalúan a függetlenségét.

A romániai román pártok "beszálltak" a moldovai választási harcba, a média ugyancsak. A kommunisták ellenében és a román identitású liberálisok mellett úgy törték meg a kampánycsendet, hogy nocsak! De sokra nem mentek. A moldovai többség, ha románul beszél is, nem akar "román" lenni, és inkább Moszkvára veti a pillantását, miközben bukaresti aknamunkát sejt a keddi lázadás mögött. Nem úgy. A lázongásnak szimpla indítéka van. A fiatal moldávok európaiak szeretnének lenni, s bármennyire kuszák is a honi erővonalak, abban az illúzióban élnek, hogy a legrövidebb út ehhez a Romániával, egy EU-taggal való egyesülésen át vezet.