Lehetséges, hogy a nem is olyan távoli jövőben tömegeknek kell lakóhelyet, munkahelyet, életvitelt változtatni. Tömegek lesznek kénytelenek másképp gondolkodni az életükről, másképp gondoskodni a családjukról. A válságtól közvetlenül érintve vagy az aggasztó hírek hallatán új dolgokról kezdünk gondolkozni. Az elmúlt télen máris egy rakás új problémával és ténnyel szembesültünk. A gázkrízist megúsztuk, de az otthonaikat gázzal fűtők számára elhessegetni való, aggasztó gondolat, hogy mi lesz, ha legközelebb nem ússzuk meg? Persze nyugtathatjuk magunkat: az ország szerencsés helyzetben van, egy jócskán megcsapolt gázmező fölött ülve nemcsak a magunk számára tartalékolhatunk, de fél Európának is, a gázínséges időket tehát egy ideig átvészelhetjük, sőt, előrelátással és tervezéssel talán még hasznot is húzhat belőle az ország.

De mégis, elnyomva bár, a háttérben ott marad a gond, s a gyerekeinknek nem feltétlenül a gázfűtés bevezetését javasoljuk. Ha gáz lesz is még néhány évtizedig - egyre drágábban és egyre több konfliktust generálva -, akkor is egyre több gondunk lesz a fűtéssel, a főzéssel, miként az áramszolgáltatás idei zavaraiból is látjuk, mint eddig. A helyzet nyomasztó. Az én gázkazánom, sok másikhoz hasonlóan elektromos vezérlésű. Ha nincs villany, fűtés sem lesz, meleg víz sem és főzni se tudok. Rémülten gondoltam végig dél-magyarországi áramszünet napjaiban, hová mehetnék a két gyerekkel egy-két napos áramszünet esetén. Ha csak áramszünet van, a város másik végén lakó, gázkazánnal fűtő nagyszülőkhöz menekülhetünk. Ha gázhiány is társul mellé, akkor minden Budapesten lakó jó barátunk vagy rokonunk a miénkhez hasonló helyzetben lesz.

Mi tegyünk? A környezetvédők azt javasolják, hogy gondolkodjunk globálisan - lássuk át a hosszú távú perspektívákat, mind időben mind térben -, s helyezzük előtérbe a helyi megoldásokat az intézményes, központi megoldásokkal szemben. Egyéni kockázatainkat széles körű felelősségvállalással csökkentsük. Például, gondolkozhatom abban, hogy egy helyiséget minden körülmények esetére fűthetővé teszek a lakásban: olyan kandallót építettek, amit akár fával, akár szénnel fűthetek, s amin akár főzni is tudok. Ehhez persze kéményt kell építeni és a tüzelőanyagot is raktározni kellene valahol, amihez modern építésű házban nincs pince. Sebaj, ládában az erkélyen is tárolható valamennyi szén vagy fa, s gyerekkoromból még emlékszem, hogy anyám tél végén rendszeresen hozatott szenet az előszobában álló ládába a cserépkályhánkhoz. Ha szükség lesz rá, megoldjuk, különben meg önmagában is szívet melengető látvány lehet egy jól megépített kandalló. Nagyon jó esetben félmillióból meg is úsznám, ha lenne annyi tartalékom.

De gondolkodhatom más részleges megoldásokban, s követve a környezetvédők ajánlását, valamilyen megújuló energiaforrásban is. A digitális kütyük szünetmentes áramforrását képezhetnék akkumulátorok, amiket napelemekkel tölthetnék fel. Végre nekiláthatnék a napelemes megoldás megtalálásának és kiviteleztetésének. Ez lenne a legkörnyezetbarátabb és legönellátóbb megoldás vészhelyzetek esetére. Nyárra pedig lelkiismeretfurdalás nélkül szereltethetném be a klímát, s talán még anyagilag is bírnám, ha legalább részben kifognék a hétágra sütő napon, s napelemek szolgáltatnák a hűtéshez szükséges energiát.

Persze csak "hangosan" gondolkodom. Ha sűrűsödnének az áramszünetek, ha napi téma lenne baráti körökben a napelemek beszerzése, karbantartása, működtetése, ha kézenfekvővé válnának a napelemes megoldások, ha lépten-nyomon napelemgyártó, szerelőcégek reklámjaival találkoznék, ha nem lenne nagyon drága, ha a terheket kedvező részletfizetéssel enyhítenék, akkor talán tennék is valamit. Addig csak elképzelem, milyen is lenne az ország napelemmel minden családi ház és kis társasház tetején, rengeteg napelemgyártó, -szerelő és karbantartó céggel, ügyes szakikkal, akik barátságosak, megbízhatók és otthonosan mozognak a tetőkön. Mert hű vagyok nemzeti hagyományainkhoz, Pató Pál-magunkhoz, én is kivárok, hátha nélkülem is elérik a változások azt a kritikus tömeget, amikor már nem kell áldozatot hoznom, hogy perspektivikus megoldásokkal saját magam orvosoljam a saját gondjaim.

A szerző biológus, ELTE Biológiai Intézet