Nem lettünk, mert a kábeles és műholdas szolgáltatók, illetve a kereskedelmi tévék nem akarták. Ők így együtt a jelek szerint bármit meg tudnak akadályozni. Az említetteknek - saját megítélésük szerint - túlságosan sokba kerülne a digitális műsorszórás gyors bevezetése, így aztán nem sürgetik. Hiába volt a korai start: Európában az utolsók között, 2012-ben állunk csak át országosan a digitális sugárzásra.

Érdekesen zajlott a technológia kiválasztása is. A kontinens nagy részén az MPEG-2-esnek nevezett kódolással sugározzák a műsorokat, így működött a kísérleti adás is. A jogalkotók viszont az MPEG-4-es tömörítési szabványt választották végleges megoldásul. Vagyis azok, akik már korábban beruháztak a digitális tévézésbe, ráfizettek: a kísérleti adás 2008 végén megszűnt, és az addig használt dekódereiket (a vételhez használt, tévébe épített vagy különálló jelátalakítókat) kidobhatták a kukába. Tény, hogy az MPEG-4 szabvány fejlettebb, alkalmas például a HD minőségű, azaz nagy felbontású műsorok sugárzására. Csakhogy a piaci szereplők közül egyelőre senki nem akar HD-ben adni, mivel sokkal drágább, mint az alacsonyabb felbontású adás. Az utóbbihoz viszont tökéletesen megfelelt volna az MPEG-2 is. Hogy a honatyáknak igazából miért tetszett jobban az MPEG-4 (amely egyebek mellett a korábbiaknál jóval drágább dekóderek megvásárlását igényli), arra nézve két magyarázat forog szakmai berkekben. Az egyik szerint azért, mert az Antenna Hungária új, francia tulajdonosa otthon is ezt használja, és így kényelmesebb neki. A másik még furcsább: valójában lassítani akarták a digitális technológia terjedését, ugyanúgy, mint a késői átállási időpont meghatározásával. A televíziós piac újraosztása, új szereplők beengedése - amit a technológiaváltás amúgy lehetővé tenne - a jelenlegi médiaszektort biztosan uraló politikai osztálynak nem áll érdekében (nem is beszélve a piac mostani birtokosairól).

A nagy igyekezetben valahogy elfeledkeztek azokról, akiknek az érdekében az átállás (elvileg) történik. Másképp nehéz lenne megmagyarázni, hogy olyan fontos technikai részeket, mint amilyenek például a hangsugárzás paraméterei, miért felejtettek ki a szabályozásból. Emiatt könnyen előfordulhat, hogy aki ma megvesz egy drága MPEG-4 dekódert (vagy egy ilyennel egybeépített tévét), nem fogja hallani az RTL Klub vagy a TV 2 műsorait, ha majd az említett csatornák végre elkezdik a digitális sugárzást.

A jogszabályt a közeljövőben átdolgozzák, a hanghibát valószínűleg kiiktatják belőle. Ettől azonban a tény még tény marad: a digitális tévézés előnyeit hatékonyan sikerült elzárni a magyar médiafogyasztók elől, szinte az utolsó lehetséges pillanatig.