Lapozok a naptáramban: Gyurcsány maga is körülbelül egy hónappal ezelőtt emlegette azt a bizonyos "új vasfüggönyt" Brüsszelben. Az időközben eltávozott magyar miniszterelnök lényegében ugyanazt mondta, mint az IMF. A páratlanul befolyásos londoni napilap szerint csak idő kérdése, hogy Lettország és Magyarország (meg a már jelentkező Románia) után az unió kelet- és közép-európai országainak "többsége" a valutaalap segítő keze után nyúljon. Más fogalmazásban: csak idő kérdése, hogy Gyurcsánynak igaza legyen. Úgy látszik, mégis szükség van valamiféle "régiós megközelítésre", dacára annak, hogy Merkel és társai az "egyéni kezelésmódra" szavaztak, s ehhez mindazok a "ká-európaiak", akik még nem, vagy nem eléggé érzik vagy érezték a válság súlyát, boldogan terceltek, nem vállalva közösséget Gyurcsánnyal.

Nem hinném, hogy a világ vezető gazdasági hatalmainak elnökei, miniszterelnökei ne tudtak volna az IMF tanulmányáról, amikor a múlt hét vége felé elképesztő, 75o milliárd dolláros pénzügyi keretet szavaztak meg a szervezet számára. Ha pedig megszavazták, akkor tudniuk kellett arról is, hogy az IMF mit akar csinálni a pénzzel. Ezt az Economist legfrissebb száma expressis verbis megfogalmazta: a pénz előbb-utóbb a feltörekvő gazdaságok, "mindenekelőtt a kelet- és közép-európaiak" segélyóhajait fogja kielégíteni. (Érdekes, hogy épp akkora pénzről van szó, szinte fillérre, mint amennyit Gyurcsány kért az uniótól.)

Ők maguk pedig - az IMF szerint - akkor cselekednének a legbölcsebben, ha minél előbb "eldobnák" nemzeti valutájukat, s akár informálisan is csatlakoznának az euróövezethez. "A gyorsaság a lényeg" - mondja erről egyetértően a Financial Times, noha tudott, hogy az euróövezet országai, a brüsszeli bizottság és az Európai Központi Bank ez idő szerint a lehető leghatározottabban ellenzik az eurózóna bővítési feltételeinek lazítását (amit ugyancsak Gyurcsány kezdeményezett), s tagadhatatlan: egy ilyen, teljességgel innovatív lépés még a pénzemberek számára is átláthatatlan technikai problémákat vet fel.

Veszem magamnak azonban a bátorságot, és azt mondom, hogy a londoni G20-csúcsértekezletnek ha nem is a betűje, de a szelleme mindenképp a gyors cselekvés mellett szól. Kelet- és Közép-Európát számos kicsi, nyitott, jelentős mértékben az exportjától függő ország népesíti be. Nincs megírva a sors könyvében, hogy ezeket nemzeti valutáiknak az elmúlt hónapokban tapasztalt higanyszerű árfolyam-ingadozása örök kárvallottságra ítélje. Tehát igen, lazítani kell, mert különben először ránk, aztán őrájuk szakad az ég. Dupla késői elégtétel Gyurcsány Ferencnek.