Mert - az egyébként derekasan küzdő - Iveta Radicová egy dologban mindenképpen nagyot tévedett. Ő ugyanis úgy gondolta, hogy Szlovákiában már nem lehet olyan ember az elnök, aki szorult helyzetben képes előhúzni a magyar kártyát. Dehogynem - a most megerősített államfő pont ilyen ember. Gasparovicnak a második fordulóban kifejezetten azzal sikerült mozgósítania az északi "mélyszlovák" tömegeket, hogy felpiszkálta bennük a magyarellenes ösztönöket, és elhitette velük, hogy Radicovával együtt jön majd a magyar autonómia, és Budapest "erőszakoskodása". A fantazmagória meggyőző többséget hozott neki az első fordulóhoz képest.

E nyerő taktikát a szélsőséges Ján Slota fogalmazta meg a legbrutálisabban, amikor arról beszélt, hogy Radicová "erős támogatást" élvez Magyarország és a szlovákiai magyarok részéről, merthogy autonómiát ígér. Csúsztatás? Mit számít: Slota elégedetten konstatálhatta a voksolás után, hogy "kinyílt a szlovákság szeme", és sikerült "közösen lehengerelni a képmutatást".

Mindebben még csak nem is Slota retorikája az érdekes. Inkább az, hogy e kotyvalékot nagykanállal ette az átlagos szlovák választópolgár. Amiből nyilván egyetlen logikus következtetés vonható le: a magyarellenességnek napjainkban is maszszív társadalmi bázisa van északi szomszédunknál. Ez persze a mi számunkra lehet lehangoló, frusztráló - csak éppen sokra nem megyünk ilyen érzésekkel a kétoldalú kapcsolatok építésében.

Igaz, a jelek szerint mással se nagyon. Fico mára magabiztos, szilárdan támogatott kurzust hozott létre országában. Ebben a konstrukcióban nincs helye a "gyengeségeknek" Magyarország és a szlovákiai magyarok irányában. A kormányfő például nyíltan kárörvendezik a magyarországi állapotokon, és nem látszik különösebben boldogtalannak attól a kilátástól sem, hogy az esetleges személyi átrendeződés Budapesten akár a konfliktusok éleződését is magával hozhatja a magyar-szlovák viszonyban. Abban is felesleges volna reménykedni, hogy a Gyurcsány-faktor kiiktatása valamit is számít e tekintetben - pedig a két politikus köztudottan igencsak rühellte egymást. Azonban a Fico-Slota-tandem politikájában a rossz szomszédság Magyarországgal kevéssé személyfüggő - és mint az elnökválasztások is mutatták: konstans elem. Adott esetben egy radikálisabb magyar kormány talán még jól is jönne Pozsony konfrontatív nacionalista kurzusához egy mélyülő gazdasági válságperiódusban.