Miközben a Hősök terén több tízezren követeltek előre hozott választásokat (a szervezők szerint kétszázezren voltak, de hát egyikőjüktől, Fricz Tamás politológustól tudjuk, hogy ez egy következmények nélküli ország), az MSZP kongresszusa 91 százalékos többséggel miniszterelnök-jelöltté választotta Bajnai Gordont. Miután az SZDSZ is elfogadta őt, elvileg nincs akadálya annak, hogy végrehajtsa programját, amelynek egyetlen célja van: túllendíteni a válságon az országot. Ha kell, valóban fájdalmas lépésekkel. Hogy lehetne-e másképp, azt nem tudni. Mérvadó közgazdászok szerint nem.

A Fidesz szerint lehetne. De hogy miként, azt nem tudni, ahogy nem tudhatja az a több tízezer ember sem, aki a Hősök terén demonstrált. Persze, lehet, hogy tudják, de akkor a Fidesznek egészen elképesztő információs mechanizmusai lehetnek, hogy ezeket az embereket külön-külön is tájékoztatni tudta a programjáról, merthogy a nyilvánosságban ebből semmi sem jön át. Ha pedig nincs ilyen információs mechanizmus, akkor csak azt lehet hinni, hogy a Hősök terén összegyűlteket nem vezérli semmi más, csak a vakhit és/vagy a gyűlölet.

A gyűlölet azonban nem afféle klasszikus válságkezelő érzelem, s bár a vakhitben föl lehetne fedezni ilyesmit, ha nagyon erőltetnénk, inkább mégis valami mással kellene próbálkozni. Ez a valami más most Bajnai programja. Az egykori üzletember, aki az előző években a Gyurcsány-kabinet minisztere volt, az elmúlt egy hétben tanúbizonyságát adta annak, hogy nem véletlenül tartották korábban jó menedzsernek. Lépései kemények, pontosak, a szocialistáknak és az SZDSZ-nek adott ultimátumától az őt támogató képviselők aláírásainak besöpréséig, egytől egyig. Mindeddig valódi menedzserként lépett föl egy végsőkig kiélezett politikai közegben, és ez, egyelőre, úgy tűnik, hat.

Kérdés, hogy ez a szemlélet mire lesz elég az elkövetkezendő hetekben-hónapokban? Gyurcsány Ferenc ugyanis jó érzékkel mérte föl (van gyakorlata benne), hogy nem az a nagy dolog, ha Bajnai miniszterelnök lesz, hanem az, ha az MSZP ki tud majd tartani mögötte olyan lépések megtételekor, amelyek nagy valószínűséggel a baloldal még megmaradt szavazótáborát is roncsolják. Mindenesetre Bajnai most még elég biztos politikai erőteret tudhat magáénak, mert az MSZP erős emberei legyengítették egymást annyira, hogy közösen álljanak ki a majdani válságkezelő kormány mögött, és ez reményre ad okot.

Bajnai, labdarúgó-szenvedélyére utalva, a miniszterelnök-jelölő kongresszuson azt mondta, hogy ő kapus, nem cselezni akar, hanem védeni. Nyilván ő is hallott már Chilavertről, a paraguayi labdarúgó-válogatott legendás kapusáról, aki pályafutása során 62 gólt is rúgott. Szabadrúgásból, tizenegyesből. Így hát, ha Bajnai nem akar is cselezni, azért néhány gólt rúghat - akkor is, ha több százezer ember fog fütyülni. Aki komoly meccsen pályára lép, ezzel számol, ahogy azt is tudhatja, hogy a nagy teljesítmény a legvadabb közönséget is elnémítja.