Nemrégiben az SZDSZ - a Kenedi-bizottság jelentésére is támaszkodva - országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be, melyben "az eltitkolt múlt megismerhetőségének" érdekében új törvényjavaslat kidolgozására szólítja fel a kormányt. Miközben a kutathatóságot indokolatlanul gátló körülmények megszüntetésének szándékával egyet lehet érteni, a teljes nyilvánosság követelése már alkotmányossági aggályokat vet fel, és bizonyíthatóan súlyos jogsérelmeket okozna. Sérülnének az élők személyiségi, a halottak kegyeleti jogai, az ártatlanság vélelmének alkotmányos követelménye, az állam biztonságához fűződő érdekek. Ezt maga a határozati javaslat sem tagadja, hiszen szükségesnek tartja "az alapjogok korlátozását". A teljes nyilvánosság erőltetői úgy vélik, hogy a békés rendszerváltás fogalma csak a jogi számonkérő székek elmaradását jelenti, de - a határozati javaslatban és a Kenedi-jelentésben ismétlődően tetteseknek aposztrofált - emberek tömegét lehet pellengérre állítani okkal vagy ok nélkül. Ehhez - szándékuk szerint - az is elegendő lenne, ha törvényileg közszereplőnek nyilvánítanák a III-as ügyosztály valamennyi tagját, az általuk beszervezett összes "ügynököt", "besúgót", de ezen túlmenően az informális kapcsolatokat is. Tehát minden párt- és KISZ-funkcionáriust, a házfelügyelőket, idegenvezetőket, külszolgálatban tevékenykedőket, továbbá azokat az "együttműködő" személyeket, akik a jelentés szerint másodállásban (?!) tudósok, egyetemi oktatók, főpapok voltak, sportoltak (és közülük némelyek ezen másodállásukban olimpiai aranyérmet is szereztek), művészeti, kulturális tevékenységet folytattak (esetenként hazai és nemzetközi elismerést jelentő díjakat is kaptak), nagyvállalatokat vagy színházakat irányítottak stb. A "tettesek" között ott lennének azok a hírszerzők vagy elhárítók, akik a hazánkat fejlődésében gátló embargó ellen küzdöttek, illetve védték a hazai ipart.

Képzeljük el, hogy ezeknek a "közszereplőknek" a névsorát - miként javaslatuk ezt tartalmazza - az interneten nyilvánossá tennék. A névrokonok hosszú sora kényszerülne önigazolásra - mint ez egyebek között egy neves színésszel is előfordult. Egy korábban közreadott névsorban szerepelt pl. Gulyás József neve is, aki feltehetően csak névrokona a törvényjavaslat egyik szorgalmazójának. De vajon tudja-e majd minden Kovács János, Pityi Palkó bizonyítani, hogy ő bizony nem az a Kovács János, nem az a Pityi Palkó? És tegyük fel, hogy X. Y., aki esetleg már régen meghalt - így védekezni sem tud - szerepel valamelyik nyilvántartásban. Vajon hogy néznek az ismerősök, szomszédok, munkatársak az illető gyermekére vagy más hozzátartozójára? És hogyan gondol vissza apjára ifj. X. Y., aki eddig tisztelte emlékét?

Végiggondolják mindezt Gulyás, Kenedi, Ungváry és társaik? Miközben a világhálón közzétett bírósági ítéletek anonimizáltak. A jelenkor "tettesei" (gyilkosok, rablók, pedofilok, szélhámosok stb.) névtelenek maradnak? Az ő "alapjogaikat" nem kell korlátozni? Adjunk munkát az eddig "tétlenkedő" bíróságoknak is, egyfelől eldönteni, hogy az eddig titkosnak minősített iratokból mi kerülhet nyilvánosságra, hogy kinek a nevét kell anonimizálni, hogy mi számít szenzitív adatnak stb., másfelől, hogy igazságot tegyenek a perek százaiban, eldöntsék, hogy kit nevezhet egy kutató főszemétnek vagy csak szemétnek.

Nosza, rajta! Ássunk hát újabb árkokat!

Kerekes Ottó

Budapest