Máig nem tudják, hogy került ki Őszödről a győzelem után megpróbáltatásokat ígérő káromkodás-beszéd, és azt sem tudják, ki juttatta ki a hírt a héten egy zártkörű megbeszélésről, hogy Gyurcsány bent lemondott, amit meglehet, tárgyalási pozícióként vett fel, de így beleragadt, politikai faktum vált belőle, amint SMS-ként végigsistergett a párt forró drótjain. Nem az a kérdés azonban egyik esetben sem, hogy ki szivárogtatott és miért, hanem az, hogy mi az oka a szocialistáknál az állandó rendszerhibának.

Hogy lehet, hogy a Fideszről legfeljebb akkor jönnek ki információk, amelyeket nem szeretnének kinn látni, ha a periférián válik egy pár (Mayer Aranka), vagy ha ők akarják (Orbán a Kéri-klubban nyugdíjakról beszél)? Tehát soha. A szocialistáknál viszont az egyik szivárogtatás ámokfutássá tette Gyurcsány számára a ciklust, a másik pártelnökként lökte ki az egyébként már nyitott ajtón. Nem egyszerű slamposságról van szó itt, rendről ott. A szocialisták hatalomhoz való viszonya slampos, és ezzel összefüggésben bicsaklik meg folyton a kormányzóképességük.

Horn Gyula 1998-as lemondása óta tart ez az állapot. Kovács László pártelnökként nem vállalt miniszterelnök-jelöltséget, jártak kávéházból székházakig, míg Medgyessy Péterig jutottak, akitől két év miniszterelnökség után könnyen meg is szabadultak, de megint nem egy belső érési folyamat választotta ki a vezetőt, Gyurcsány Ferencet, hanem a messiásvárás. Most, a legnagyobb bajukban jutottak el odáig a párt élén állók, hogy úgy látszik, nincs más, nekik kell vezetniük a csapatot. Pedig hát eleve az lenne a kormányzóképesség alapja, ha a választófejedelmi státusból kilépve közvetlenebb felelősséget vállalnának. Önmagukat. Többre lenne szükség annál, mint hogy ők állnak átellenben a jobboldallal, és több kellene annak bizonyításánál, hogy az előző rendszerben is voltak rendes emberek. Maguknak köszönhetik, hogy egy legkevésbé a baloldalra szabott helyzetben kell ezt megtenniük. Ígéretversenyben, ami arról szól, ki vállalkozik nagyobb megszorításra.

Bajnai Gordonnak, a kormányfői poszt várományosának helyzete könnyebb: nem elsősorban baloldali emberként tartják számon. Felvilágosult, keményen racionális. Erre hivatkozhat. És Orbán Viktorra, aki 2006 októberében azt mondta, "technokrata szakértőkből álló nemzeti egységkormányra van szükség. Nem akarunk előre hozott választásokat, mert ebben az esetben négy hónapig tartana, hogy legyen egy új kormányunk." Ez idő tájt egy HVG-interjúban úgy fogalmazott: a másik lehetőség, hogy a "jelenlegi koalíció kijelöl egy új miniszterelnököt, aki kormányt alakít. Ez gyengébb megoldás lenne, de számunkra még ez is elfogadható."

Erre készülnek az egykori koalíciós pártok, míg Gyurcsány Ferenc búcsúra. Észre nem vennénk, hogy az őszödi beszéd utolsó mondatait halljuk, ha újra elmondaná őket: "Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de... Ahhoz szerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról... Kell még valamit mondanom, Ildikó?"