A szerző a Munkáspárt 2006 alelnöke

A kapitalizmusnak egy istene van: a pénz. Semmi más nem számít. Csak az élheti túl a válságot, csak az győzhet az embertelen versenyben, aki a legtisztességtelenebb eszközöket is kész felhasználni. Nem számít az emberi élet, a környezetünk, a tisztesség és hasonló "elavult" fogalmak. "A dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nő az emberek világának elértéktelenedése." (Marx)

A világgazdasági válságok egyik szomorú következménye az idegengyűlölet felerősödése. A munkanélküliség, a mélyülő nyomor újból táptalajt ad az ordas eszméknek, nem csoda, ha Budapest utcáin árpádsávos zászlók alatt ismét bakancsok csattognak. Az sem meglepő, ha a polgári demokrácia kereteit felhasználva felbukkannak politikusok, akik a "bűnösen sokat fogyasztó" nép megsarcolását követelik, és sajnos nagy tömegeket nyernek meg a nemzeti kapitalizmus képviselői is. Egyszerre fenyeget a megnyomorító "reform-sokkterápia" és az újfasizmus. A helyzet komolyságát bizonyítja, hogy a közvélemény-kutatásokban toronymagasan vezető Fidesz vezére a lehetséges megoldások között elsőként a minimálbér megadóztatását említette, a Fidesszel szemben álló parlamenti többség pedig a szakszervezetek ellenére is a dolgozóktól és a kispénzű nyugdíjasoktól akar forrásokat átcsoportosítani a vállalkozások javára. A legaggasztóbb jelenség azonban az, hogy az ellenzék vezére rendre átlépi a parlamentáris politika játékszabályait. Amikor minden művelt ember számára nyilvánvaló, hogy fenyegetően erősödik az idegengyűlölet, ez a politikus látványos látogatást tesz annak a napilapnak a szerkesztőségében, amely folyamatosan teret ad a cigány és zsidó származású honfitársaink elleni legdurvább támadásoknak.

Amíg egyfelől a nemzetközi és a hazai tőke nyomásának behódoló szociáldemokrata kormány krokodilkönnyeket hullajt a szegényekért, de az amúgy dolgos és szorgalmas nép védelmében megkurtítja a szociális juttatásokat, hogy a vállalkozók, köztük a multik adóit csökkenthesse, addig másfelől nem lehetnek már kétségeink afelől, hogy mi következik egy esetleges Fidesz-győzelem és -kormányalakítás esetén. Mert ugye új kapitalizmust kell építeni, amelynek a régihez hasonlóan az lesz a lényege, hogy az óriáscégek és a nagyvállalkozók uralkodnak a kicsiken, a nép pedig örülhet, hogy a nemzetiszínbe öltözött kapitalisták zsákmányolják majd ki őket. Aki pedig elégedetlen lesz, és lázongást szervez, azt a feloszlatástól megóvott gárdisták majd megregulázzák.

Azok a honfitársaink, akik nem látják sem szépnek, sem szebbnek az ilyen jövő, csak az összefogást választhatják. Különböző társadalmi részérdekek mentén lehet ellenállást szervezni az emberhez méltó létünket fenyegető jelenségekkel szemben, de sikeresek csak akkor lehetünk, ha összefogunk. Tamás Gáspár Miklós elvállalta a frissen alakult és folyamatosan bővülő Zöld Baloldal koalíció listavezetőjének a szerepét. Példát mutatott arra, hogy ebben a látszólag reménytelen helyzetben is szembe lehet és kell szállni a fejüket ismét felütő rémes ideológiákkal. Remélem, hogy sokan követik TGM példáját, akikről majd szintén elmondhatjuk, "sziszegve se szolgál aljas nyomorító hatalmakat".