Nálunk nem nő Olajfa

A kormányválság során felbukkant egyik hazai közéleti toposz szerint "Olajfa-koalíciót" kellene alkotnia a Fidesszel szemben az MSZP-nek, az SZDSZ-nek és az MDF-nek. Az elmúlt napokban a lázas, tragikomikus kormányfőkereséssel párhuzamosan politológusok és politikusok vizionálták e három párt összefogását - az 1996-ban Romano Prodi által vezetett olaszországi balközép koalíció mintájára.

Sokan beleszerettek a párhuzamba. Ahogyan Prodi színre lépése egységbe terelte annak idején a baloldali pártokat, úgy foghatnának össze a Fidesz ellen a szocialisták, valamint az SZDSZ és az MDF. Ott és akkor Silvio Berlusconi ellen, itt és most pedig Orbán Viktorral szemben kellene szövetkeznie a három pártnak, mérsékelve az ellenzék vezető erejének várható elsöprő győzelmét. Ami azonban ott és akkor lehetséges és átmenetileg sikeres is volt, az itt és most elképzelhetetlen.

Az itáliai Olajfa-koalíció csak baloldali pártokból állt (igaz, e tekintetben sokszínű volt, a skála a kommunistáktól a baloldali katolikusokig terjedt). Az elképzelt magyar koalícióban szerepelnének a liberálisok, valamint a Bokros Lajossal felturbózott MDF is. Márpedig a két kis parlamenti párt nem tekinthető baloldalinak - a liberális párt gazdaságfilozófiájához, valamint az MDF gazdaság- és társadalompolitikájához nehéz lenne ezt a jelzőt illeszteni. Továbbá: az Olajfa Olaszországban azt követően alakult meg, hogy a súlyos korrupciós ügyek miatt bírósági eljárás alá vont médiamágnás - akit mérvadó európai uniós körök és a The Economist is alkalmatlannak tartottak Itália vezetésére - egy évig kormányzott, majd átadta a helyét a szintén jobbra hajló technokrata Dini-kabinetnek.

Orbán Viktor ellen a politikai logika szerint akkor tudnak majd összefogni különböző ideológiájú demokratikus pártok, ha beigazolódik a baloldal azon félelme, hogy a Fidesz elnöke valóban túlcentralizálja az államhatalmat, amivel szélsőséges esetben a demokráciát veszélyezteti. Kétségtelen, hogy 1998 és 2002 között, a Fidesz kormányzása idején a demokrácia íratlan szabályai közül sérült néhány. A parlament például nem hetente, hanem háromhetente ülésezett, s kitapintható volt, amint a kormány rátelepedett a közmédiumokra. De hát hét esztendeje mégsem a Fidesz kormányoz... Az is igaz, hogy az ellenzéki párt jelenleg nem ad pontos receptet arra vonatkozóan, mit is tenne e kettős - globális és lokális - válság sújtotta hazában. Ez taktikai szempontból kontraproduktív lenne a számára. Joggal róják fel sokan a Fidesznek, hogy egyszerre ígér adócsökkentést, és azt, hogy a költségvetés kiadási oldalán nem kell drámai változásokat végrehajtani. A tavalyi, szociálisnak mondott, valójában populista népszavazás kikényszerítése és győzelme mutatja, hogy a Fidesz vezérkara az etatizmus híve. A külső és belső kényszerek miatt azonban mégiscsak az tűnik valószínűbbnek, hogy - morálisan persze kifogásolható módon - más ma a fideszes retorika, mint ami holnap a kormányprogram lesz. A puding próbája az evés: a szocialisták gazdaságpolitikájáról már tudjuk, hogy kudarcot vallott, a Fideszéről még nem.

A magyar Olajfa sarjadását főleg az akadályozza, hogy a liberálisoknak és az MDF-nek nem érdekük hozzákötniük magukat - akár csak külső támogatással - az MSZP-hez. Nehéz elképzelni, hogy amit a szocialista bázis nem engedett megcsinálni Gyurcsány Ferencnek, azt engedi egy másik kormányfőnek. Az a gazdasági program, amire szüksége lenne az országnak, s amit egy "külső szakértő" végre tudna hajtani, borítékolhatóan nem felel meg az MSZP teljes arcvesztést nyilvánvalóan nem vállaló belső köreinek. Hiszen ellenkező esetben beleálltak volna ők is a gyurcsányi - főleg verbálisan létezett - reformpolitikába.

A három párt által támogatott szakértői (tehát zömmel nem politikusokból álló) kormány felállítására tett javaslat késett fél-egy évet. Tavaly a népszavazás után, de talán mág ősszel is meg lehetett volna találni azt a nemzetközi reputációval rendelkező, hiteles közgazdász-bankárt, aki akkor még talán el is vállalta volna a posztot. Átmeneti időre és világos felhatalmazással. A múlt nyári szabad demokrata indítványt azonban a baloldali véleményformálók akkor lesajnálták. Ma szívesen vennék.

Ma azonban rosszabb állapotban van az ország, és rosszabb állapotban vannak a kormányzásuk végnapjait élő szocialisták is. Sikertelen kormányzás után elfogyott a parlamenti többség, és bejelentette távozását a pártelnök-kormányfő is. Így nem nagyon jöhet más, mint az előrehozott választás. Az Olajfa egyelőre nem tud meggyökerezni Magyarországon.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.