Amikor a pártszékházból kijőve egy tüntető leköpte, egykedvű mozdulattal törölte meg az arcát. Ma Magyarországon le lehet köpni a miniszterelnököt. Őt is.

Lehet, hogy nem így akarta, lehet, hogy pártelnökként ki akarta húzni az EP-választás utáni időszakig, de a párt megyei vezetői nem engedték, hogy az elnökség húzza az időt: kikényszerítették, hogy már április 5-én új elnöke legyen a pártnak. A megyei elnökök emelték föl Gyurcsányt hét éve, és most ők adták meg neki a kegyelemdöfést, ha lehet kegyelem egy döfésben. Az MSZP pedig tett még egy kétségbeesett kísérletet, hogy elfogadható miniszterelnök-jelöltet találjanak, s így döntöttek Bajnai Gordonról.

Gyurcsány Ferenc minden tisztségéről lemondott. Így még ő a miniszterelnök - de már nem vezeti a kormányt. Ő a pártelnök - de nem irányítja az MSZP-t. Ma az országnak csak formálisan van miniszterelnöke, a kormánypártnak csak formálisan van elnöke.

Ez utóbbinak találnak vezetőt, ha lesz, aki vállalja, hogy 1. szembenéz az EP-választásokon várható rettenetes vereséggel, 2. át tudja verni az MSZP frakcióján, hogy még olyan intézkedésekre kell áment mondaniuk, amelyekre álmukban sem gondoltak; nincs 13. havi nyugdíj, és további 150-200 milliárdos megszorítás kell, 3. fölkészíti a pártját a választásokra és az akkori vereségre, 4. újjászervezi az MSZP-t. Akár Szekeres Imrére, akár Kiss Péterre vár ez a feladat, roppant kockázatos.

És ott a másik teher is: megfelel-e a szabad demokratáknak Bajnai, elhiszik-e, hogy ő és az új pártelnök megteszi, amit kell (és néhány héten belül nem ott tartanak, ahol most), vagy minden mindegy, történjen, aminek történnie kell. Hiszen náluk már úgyis ez az utolsó adu, mármint hogy nyáron vagy jövőre tartsanak választásokat: azt kérdik, van-e, vagy esetleges igenjük után lesz-e kétszázezer plusz egy liberális szavazó.

Lehet persze hinni a csodákban.

Csoda lenne, ha az MSZP talpra állna. Csoda, ha az egykori, most egymást kölcsönösen rettegő koalíciós partnerek fordítanának a dolgok természetes rendjén, és deus ex machinaként találnának valakit, akinek a vezetésével meg kellene tenni az elkerülhetetlent. Csoda lenne az is, ha a Fidesz nem nyerné tönkre magát egy előrehozott választáson, és csoda lenne, ha nem hirdetne jajt a legyőzötteknek. Orbán büntetést ígér, és a Fidesz születésnapján Bayer Zsoltnak szel tortát.

Sólyom László államfő nem hisz a csodákban: elhalasztotta Balaton-felvidéki útját, hátha a Sándor-palotában lesz fontosabb dolga.