Gyurcsány lemondásával megnyílhatott volna az út egy hatékony válságkezelés felé, egyszersmind növekedni kezdhetett volna a kormányzó párt történelmi mélységben tanyázó népszerűségi indexe. Úgy látjuk azonban, hogy mindkét várakozás hiábavalónak bizonyul. Surányi visszalépésével egyértelművé vált, hogy a szocialista vezérkar nem számíthat kívülről jövő megváltóra, és kénytelen lesz saját berkein belül felkutatni egy olyan nagy tekintélyű személyiséget, aki képes lehet önnön tekintélyét a párt elfogadottságának emelésére konvertálni, egyben hajlandó elfogadni azt a várható forgatókönyvet, hogy gyakorlatilag "Gyurcsány Ferenc magyar hangja" szerepét szánják neki. Igazuk van azoknak, akik ezt az elképzelést fából vaskarikának érzik.

A másik verzió, hogy ismét átveszi a dolgok menetének az irányítását az SZDSZ. Némi csalafintasággal beállnak a Bokros Lajost támogatók sorába, ezzel feladva a leckét az MSZP-nek, de még inkább behúzva a csőbe a Magyar Demokrata Fórumot. A szocialisták kénytelenek lennének lenyelni egykori miniszterük újbóli beemelését a hatalomba, mivel elemi érdekük azt diktálja, hogy porlasszák a válság megoldására teendő drasztikus lépések felelősségét. Az MDF pedig igen nagy kommunikációs kihívás elé nézne, ha azt kellene megmagyaráznia a választópolgároknak, hogy miért is nem támogatja az újabban éppen általa favorizált jelöltet.

Továbbra is fenntartom, amit február közepén már volt módom kifejteni a lapban, miszerint a szocialista párt hosszú távú fennmaradása szempontjából az egyedüli helyes megoldás az volna, ha ők lennének azok, akik az élére állnának a parlament feloszlatását célzó törekvésnek. Így maradna meg ugyanis az az esélyük, hogy a 2010-es önkormányzati választásokon megőrizzék, esetleg még erősíteni is tudják meglévő pozícióikat. Addigra feketén-fehéren bebizonyosodna, hogy Orbán Viktor sem tud csodát tenni, sőt - tekintve a világgazdasági helyzet alakulását - várhatóan a helyzet még a mostaninál is sokkal rosszabb lesz. Ellenkező esetben - így vagy úgy - mindenestül "ők viszik el balhét", a sorsuk pedig prognosztizálhatóan a lengyelországi testvérpártjuk sorsához fog hasonlítani.

A megoldás kulcsa tehát azoknak a szocialista képviselőknek a kezében van, akik egyúttal önkormányzati tisztségviselők is, és szeretnék ezeket a pozícióikat megőrizni. Egy párt fennmaradásának szempontjából egyébként - meggyőződésem - sokkal fontosabb a helyi képviselet, építkezni ugyanis mindig csak alulról lehet!

Regyep János, a Fidesz korábbi váci önkormányzati frakcióvezetője