A szerző egyetemi tanár

A kormányfőváltás alkotmány által előírt másik három esetében viszont az új miniszterelnöknek kormányprogramot is elő kell terjesztenie, és az ő személyéről történő szavazás egyúttal a program sorsáról való döntést is magában foglalja. Igen ám, csakhogy valójában - csak új választások esetét leszámítva - a kormányfő halálakor, illetve lemondásakor ennek a vitának nem szükségképpen egy új kormányprogram a tárgya, hiszen az új kormányfőjelölt akár elődje programját is előterjesztheti. Másfelől viszont azt nem zárja ki az alkotmány, hogy a konstruktív bizalmatlanságról történő szavazáskor a megnevezett új miniszterelnök beterjesszen egy új programot.

Vagyis aligha igazolható, hogy az előre hozott választáson kívüli többi kormányfőcserénél kevésbé lenne demokratikus a bizalmatlanság útján történő. Egy érdemi különbség persze valóban van a bizalmatlanság, illetve a lemondás vagy halál révén bekövetkező miniszterelnök-váltás között: az, hogy míg az utóbbi esetekben az elnök javasol új kormányfőt, az előbbi esetében az államfőnek semmilyen alkotmányos szerepe nincs. De azt nyilván nem gondolja a köztársasági elnök, hogy pusztán az ő részvételének a hiánya tesz kevésbé demokratikussá egy alkotmányos intézményt.

A parlamenti választás természetszerűleg kétségkívül alkalmasabb a polgárok éppen aktuális akaratának megfelelő miniszterelnök megtalálására - csakhogy a parlamenti demokrácia úgy működik, hogy az időközben társadalmi támogatottságát vesztett kormány is a helyén marad a ciklus végéig, hacsak a parlamenti erőviszonyok megváltozása nem kényszeríti ki az előre hozott választást. Márpedig a mai Magyarországon ez - bármilyen népszerűtlen is a kormány - mind ez idáig nem következett be. Ilyen körülmények között pedig éppenséggel az felel meg a parlamenti demokrácia játékszabályainak, ha a választásokkal megvárják a ciklus leteltét, és legfeljebb a kormányt cserélik ki - ha a parlamenti többség úgy kívánja.

Ennek egyik legitim módja a jelenlegi köztársasági elnök egykori párttársa és példaképe, Antall József miniszterelnök kezdeményezésére az SZDSZ-szel kötött paktum keretében 1990 tavaszán - német mintára - az alkotmányba iktatott konstruktív bizalmatlansági indítvány. A csekély többséggel rendelkező MDF-FKGP-KDNP koalíciós kormány stabilitását erősíteni hivatott intézmény legfontosabb funkciója az elhúzódó kormányválságok kiküszöbölése volt. Szemben az alkotmányban eredetileg szerepelt "destruktív" bizalmatlansággal, ahol a megbukott kormány helyébe nem alakul rögtön újabb, a konstruktív bizalmatlanság esetén mindig van teljes jogkörrel eljárni képes kormány.

Annak ellenére természetesen, hogy nem demokratikusabb, a köztársasági elnöknek lehet az a véleménye, hogy jelen helyzetben helyesebb lenne az előre hozott választás. Esetleg azért érvelt így, mert úgy érezte, hogy a politikai történések ésszerűségének megítélése nem tartozik abba a feladatkörbe, amit az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés kapcsán neki az alkotmány előír? (Mint ahogy ide tartozott a miniszterelnöknek a bíróságok, ügyészségek pártosságát bíráló szavai kapcsán felemlegetni az interjúban a demokratikus működésbe vetett bizalom megrendülésének veszélyeit.)

Az elnöki érvelés az alkotmányjogi hibák mellett tartalmaz egy árulkodó logikai bakit is. A Magyar Televízió riporterének az ellenvetésére - hogy az előre hozott választások akár fél évre is cselekvőképtelenné tehetnék a kormányt egy súlyos gazdasági válsághelyzetben - Sólyom úgy reagált, hogy csak egy többéves programot megvalósító kormány tudja kivezetni az országot a válságból. Ezzel szemben - érvelt az államfő - "a mostani kísérlet egészen biztos, hogy egyéves késedelemmel fog járni".

Ez az érvelés azonban - feltéve, de meg nem engedve, hogy a többéves program bizonyosan jobb, mint az egyéves - csak abban az esetben állja meg a helyét, ha valaki azt feltételezi, hogy az egy év múlva esedékes országgyűlési választásokat nem az nyeri, aki most a konstruktív bizalmatlansági indítvány nyomán az új kormányt alakítja. Márpedig ezt teljes bizonyossággal ma még senki sem állíthatja. A legkevésbé a köztársaság politika felett álló első polgára.