E cím láttán az ember - például a Népszabadság internetes portáljának olvasója - csak egyet firtathatott: ugyan ki olyan tudatlan és ki olyan ostoba arrafelé, hogy a 2008 őszén becsődölt kis szigetország és a mai Magyarország között párhuzamot vonjon? S ha ilyesmit tesz, tisztában van-e azzal, hogy könnyed tollvonása milyen - nem éppen virtuális - károkat okozhat?

Figyelmébe ajánlom a tengerentúli szerkesztőnek (tudósítónak, címadónak), hogy Izlandon bankcsőd volt, ellentétben Magyarországgal, ahol ilyesminek jele se mutatkozott, és nem is mutatkozik. Izland jólétét is, bukását is három óriás bankjának köszönhette. Ezek olyan "játékosok" voltak a nemzetközi pénzpiacon, amilyeneket korábban nem ismert a világ. 2007-ben - együttesen - a teljes izlandi nemzeti jövedelem (GDP) csaknem kilencszeresét kitevő összeget kölcsönöztek ki, illetve költöttek el - például külföldi bankok és áruházláncok vásárlására. Ezt azért tehették meg, mert odahaza messze a fejlett világban szokásos betéti kamatok fölötti hozamot kínáltak a tóduló ügyfeleknek. A csalit még brit önkormányzatok is bekapták, mert mohók voltak. Nem tudták, hogy az egész rendszer voltaképp - bár a hagyományosnál sokkal kevésbé átlátszóan - a piramis- (Ponzi-) sémára épül, amely csak addig működik, amíg újabb és újabb befektetők érkeznek. Ha igaz az IMF föntebb említett száma, akkor az izlandi bankok kinnlevősége - "magyarra fordítva" - úgy 22o ezer milliárd forint lehetett, olyan összeg, amilyet a magyar bankok (mindösszesen) nem is ismernek.

S történt mindez egy összesen 3oo ezer ember lakta országban, amely a csőd beálltáig a világ egyik leggazdagabbjának és - valutájának iszonyatos felülértékeltsége (tehát más valuták viszonylagos olcsósága) folytán - a legdrágábbjának számított.

Továbbá: a forint lejtmenete (a lengyel zlotyval együtt) semmi ahhoz képest, amennyit az izlandi korona veszített értékéből, a magyar gazdaság zsugorodása ugyancsak semmi izlandi viszonylatban. Az "adu ász" ebben a pénzsorban az a szám, amennyire még múlt év októberében a hitelminősítők becsülték az izlandiak (illetve három nagy hírű bankjuk kuncsaftjai) összes veszteségét: 12 ezer milliárd forintra, ami durván számolva a Magyarországon megtermelt összes éves jövedelemnek épp a fele!

Hol itt a rokonság, hol itt a párhuzam? Egyvalamiben: abban, hogy Magyarország is, Izland is mentőkötelet kapott az IMF-től (és más szervezetektől). Magyarország tízmillió lakosra 25 milliárdot, Izland harmincszorta kevesebbre tízmilliárdot. A két szám összevetéséből kiderül a baj mértéke.

De ez az írás nem az állapotokra, hanem a sajtó felelősségére kíván kifutni. Vélem, hogy az Egyesült Államok legtekintélyesebb hírmagazinjának olvasói kevés ismerettel rendelkeznek a tengerentúli világról. Viszont hisznek a lapjuknak. Amely egy ilyen, jóhiszeműen is csak balgának nevezhető címadással valóságos pszichózist kelthet. Ami már nem tréfa. Én például, ha a Time online olvasója lennék, nyomban fölhívnám a brókeremet, hogy az ég szerelmére, bármilyen papírt vegyen, csak magyart ne...