Túl szép lett volna

A mediációt Magyarországon az elsõk között használó civil szervezet vezetõjeként elismeréssel nyugtáztam a polgári törvénykönyv tervezett módosítását, vagyis hogy a családi konfliktusok rendezése érdekében nálunk is bevezetik végre a kötelezõ mediációt az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a családi közvetítésrõl szóló több mint tízéves (R) 98 1. számú ajánlásának megfelelõen. A törvénymódosítástól azt reméltük, hogy vége szakad a kicsit hosszúra nyúlt tízéves „úttörõ munkánknak”.

Túl szép lett volna. Négy parlamenti képviselõ - szembefordulva az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a családi közvetítésrõl szóló ajánlásával - a kötelezõ családi mediáció ellen nyújtott be módosító javaslatot, a módosítás visszavonását indítványozva. Megmagyarázhatatlan, hogy ha 2009. január 1-jétõl megkövetelik a jogi személyiségû gazdasági perekben a keresetlevél benyújtása elõtt a kötelezõ alternatív konfliktuskezelést (ügyvédi egyeztetõ tárgyalás, békéltetõ testületek, mediáció), az emberi sorsokat érintõ ügyekben ugyanez miért nem evidens? Ha az elõterjesztõk komolyan veszik, hogy uniós ország vagyunk, inkább azt kellene javasolniuk, hogy a „nép ügyvédje" intézményéhez hasonlóan hozzák létre a „nép mediátora" intézményét is, amely egyezségkötésre, demokratikusabb, európaibb konfliktuskezelési kultúrára tanítaná az embereket, anyagilag is támogatva ezt a fajta magatartást, ahogy Nyugat-Európa számos országában teszik. Ma nálunk az a helyzet, hogy ha a szülõk az egymás elleni pereskedést választják, támogatást kapnak, ami nem illeti meg a megegyezésre törekvõ szülõket. A gyermek mindenek feletti érdekét az szolgálná, hogy amennyiben csak az egyik szolgáltatás támogatására van pénz, a „nép mediátora" intézménye kapjon elsõbbséget. Az már csak járulékos haszon, hogy ez csökkentené a bíróságok terheit és a társadalmi feszültséget is.


Sajnos megvan a veszélye annak, hogy a módosító javaslat beterjesztõi a tavaszi ülésszakon ráveszik a többi képviselõt indítványuk elfogadására. Az ügy szakértõiként fognak felállni a végszavazáskor, és a padsorokban ülõ kollégáikat meg akarják majd gyõzni igazukról. Ha sikerrel járnának, ez azt jelentené, hogy ebben a feszült társadalmi helyzetben - amikor a családokban is gyakoribbak a konfliktusok, a válások száma nõ, a gyermekek sérülnek - cserbenhagyjuk a következõ generációt.


Nagy a tét: a gyermekek egészséges vagy deviáns irányú fejlõdése. Tisztelt parlamenti képviselõk, érezzék át ennek felelõsségét!


Dr. Kardos Ferenc


gyermekpszichológus, mediátor, a Kapcsolat Alapítvány kuratóriumának elnöke

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.