Nem igaz tehát abban a formában Herényi Károly állítása, miszerint a megoldás kulcsa az ellenzék kezében van. Legalábbis ebben a formában nem, ugyanis a négy ellenzéki párt elképzelései között sokkal nagyobb ellentmondást lehet felfedezni, mint az egyébként némi jóindulattal szinonimát alkalmazva sokszínûnek nevezhetõ MSZP-n belül. Így tehát a gondolkodó ember arra a következtetésre juthat, hogy elõször az MSZP-n belül kell olyan programot elfogadni, ami az eddigi számítgató álláspontokkal ellentétben hátrább sorolja a politikai pragmatizmust, elõtérbe a gazdasági célszerûséget, és a kettõ közé a szociális szükségszerûséget. Egy ilyen, pillanatnyilag még nem létezõ kabáthoz kell gombot keresni.

A megoldás paradoxona

Gyurcsány húzása, ami a látszat szerint teljesen váratlan volt, új helyzetet teremtett virtuálisan. Azonban mégis ugyanaz a probléma, ami eddig is fennállt, vagyis az, sikerül-e olyan miniszterelnökben megegyezni, aki a kétségtelenül fájdalmas megszorításokat elfogadtatja a jelenlegi parlamenti erőviszonyok alapján, de főként társadalmilag is meg tudja közérthetően magyarázni a szükséges változások halaszthatatlanságát.

Nem igaz tehát abban a formában Herényi Károly állítása, miszerint a megoldás kulcsa az ellenzék kezében van. Legalábbis ebben a formában nem, ugyanis a négy ellenzéki párt elképzelései között sokkal nagyobb ellentmondást lehet felfedezni, mint az egyébként némi jóindulattal szinonimát alkalmazva sokszínűnek nevezhető MSZP-n belül. Így tehát a gondolkodó ember arra a következtetésre juthat, hogy először az MSZP-n belül kell olyan programot elfogadni, ami az eddigi számítgató álláspontokkal ellentétben hátrább sorolja a politikai pragmatizmust, előtérbe a gazdasági célszerűséget, és a kettő közé a szociális szükségszerűséget. Egy ilyen, pillanatnyilag még nem létező kabáthoz kell gombot keresni.

A pártok eddigi nyilatkozatai, álláspontjai szerint az MSZP-SZDSZ-MDF tud összehozni egy ilyen megoldást. Együtt. Közösen. Aminek módja lehet kvázi, vagy direkt koalíció. Az MDF ez ellen tiltakozik ugyan, de egyetértésével, koalíción kívüli támogatással a stabil kormányzást és egy fiskális szigort továbbvivő 2010-es folyamatos költségvetés elfogadásával, a feles törvények szerinti lehetséges ellátórendszeri átalakításokkal egy válságkezelő, relatív nyugalmas kormányzás biztosítható.

Természetesen kedvezőbb lenne, ha a Fidesz végre ismertetné álláspontját, aminek bizonyos mértékig megvan a lehetősége. Ugyanis az általa megjelölt és utcákon skandált eddigi fő ok elhárult Gyurcsány lépésével. A Fidesz, ha szakítani akar a sehová nem vezető negációs politikájával, ennél jobb alkalmat nem talál. Amennyiben ezt nem teszi meg, akkor az eddigi kommunikációjuk visszafelé sülhet el. Ugyanis a bizonytalan választók előtt világossá válik az, hogy a Fidesz számára fontosabb a hatalom megszerzése, mint az ország érdeke. Gyurcsány ügyesnek mondható húzása ezt a látszatot eloszlathatja, bár az MSZP elnökeként jelentős hatása marad a válságkezelő kormány politikájára. Ezt azonban azzal, hogy a pártot, a frakciót az eddigi elképzelésektől hatékonyabb, határozottabb válságkezelő politika szükségességéről meggyőzi, hitelesebbé teheti a hatalmi vágyak gyanúját illetően.

A struktúraváltás elkerülhetetlen, és ettől a szükségszerűségtől a válságkezelés elválaszthatatlan. A jövő érdekében. Mert a válság után is lesz élet, de nem mindegy, hogy milyen esélyekkel kezdjük az új életet. És bárhogy latolgatunk is, optimális megoldás egy nemzeti konszenzusos megegyezés lenne. Amiben sajnos a Fidesz nem akar részt venni. És ha jól belegondolunk, akkor belátható, hogy valójában ez a válság, a magyar gazdaság speciális problémái megoldásának igazi ellentmondása.

Tősér István

Miskolc

Túl szép lett volna

A mediációt Magyarországon az elsők között használó civil szervezet vezetőjeként elismeréssel nyugtáztam a polgári törvénykönyv tervezett módosítását, vagyis hogy a családi konfliktusok rendezése érdekében nálunk is bevezetik végre a kötelező mediációt az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a családi közvetítésről szóló több mint tízéves (R) 98 1. számú ajánlásának megfelelően. A törvénymódosítástól azt reméltük, hogy vége szakad a kicsit hosszúra nyúlt tízéves "úttörő munkánknak".

Túl szép lett volna. Négy parlamenti képviselő - szembefordulva az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a családi közvetítésről szóló ajánlásával - a kötelező családi mediáció ellen nyújtott be módosító javaslatot, a módosítás visszavonását indítványozva. Megmagyarázhatatlan, hogy ha 2009. január 1-jétől megkövetelik a jogi személyiségű gazdasági perekben a keresetlevél benyújtása előtt a kötelező alternatív konfliktuskezelést (ügyvédi egyeztető tárgyalás, békéltető testületek, mediáció), az emberi sorsokat érintő ügyekben ugyanez miért nem evidens? Ha az előterjesztők komolyan veszik, hogy uniós ország vagyunk, inkább azt kellene javasolniuk, hogy a "nép ügyvédje" intézményéhez hasonlóan hozzák létre a "nép mediátora" intézményét is, amely egyezségkötésre, demokratikusabb, európaibb konfliktuskezelési kultúrára tanítaná az embereket, anyagilag is támogatva ezt a fajta magatartást, ahogy Nyugat-Európa számos országában teszik. Ma nálunk az a helyzet, hogy ha a szülők az egymás elleni pereskedést választják, támogatást kapnak, ami nem illeti meg a megegyezésre törekvő szülőket. A gyermek mindenek feletti érdekét az szolgálná, hogy amennyiben csak az egyik szolgáltatás támogatására van pénz, a "nép mediátora" intézménye kapjon elsőbbséget. Az már csak járulékos haszon, hogy ez csökkentené a bíróságok terheit és a társadalmi feszültséget is.

Sajnos megvan a veszélye annak, hogy a módosító javaslat beterjesztői a tavaszi ülésszakon ráveszik a többi képviselőt indítványuk elfogadására. Az ügy szakértőiként fognak felállni a végszavazáskor, és a padsorokban ülő kollégáikat meg akarják majd győzni igazukról. Ha sikerrel járnának, ez azt jelentené, hogy ebben a feszült társadalmi helyzetben - amikor a családokban is gyakoribbak a konfliktusok, a válások száma nő, a gyermekek sérülnek - cserbenhagyjuk a következő generációt.

Nagy a tét: a gyermekek egészséges vagy deviáns irányú fejlődése. Tisztelt parlamenti képviselők, érezzék át ennek felelősségét!

Dr. Kardos Ferenc

gyermekpszichológus, mediátor,

a Kapcsolat Alapítvány kuratóriumának elnöke

Nyikonov és a világ

Abból az alkalomból, hogy nálunk is megnyílt az "Orosz Világ Alapítvány", Tóth István megszólaltatja ennek vezetőjét, Vjacseszlav Nyikonovot, aki nem mellékesen Molotov szovjet külügyi népbiztos unokája, diplomata, politikus és történész is egyben (Nyikonov Orosz Világa, március 4.). Tehát minden szempontból pontosan tudnia kell, hogy ezek a funkciók megfontolt nyilatkozatokra kötelezik. Nyikonov számára nagyapja azonban "nem a szovjet külügyminiszter, hanem egyszerűen a nagyapám". A lírai önvallomás után megtudhatjuk, hogy Molotov rá volt kényszerítve a róla elnevezett paktum aláírására.

Ha Nyikonov magánember volna, megengedhetné magának, hogy nem foglalkozik nagyapja bűneivel. Politikusként és történészként azonban már nem nyilatkozhat ennyire szenvtelenül. Molotov a sztálinizmus kettes számú felelőse, az összes sztálinista bűntett társtettese - erről egy szó sem esik. Vajon unokája ne tudná, hogy egyik aláírója a tömeges kivégzéseket elrendelő halállistáknak és a halálba vezető deportálásoknak? Vajon a lengyel, litván, észt, lett értelmiségnek a szovjet megszállást követő fizikai megsemmisítése is ebből a kényszerből következett? Vajon Tóth István, Nyikonov interjúpartnere sincs tisztában azzal, hogy a kedélyes nagypapa egy tömeggyilkos? Ha tudja, miért nem tartja fontosnak megírni?

Csak egy gondolatkísérlet erejéig: képzeljük el, hogy Heinrich Himmler unokája Budapestre látogat a Goethe Intézet megnyitójára, és újságírói kérdésre úgy nyilatkozik, hogy "nagyapjában ő mindig csak a kedélyes rokont látta". Ilyen mondat nem képzelhető el, pedig Molotov nem kevesebb ember haláláért felelős, mint Himmler. Ha németként valaki csak ehhez hasonlót engedne meg magának, másnap már nem volna funkciójában, és a német kormányfő hivatalosan kérne bocsánatot.

Nyikonov nagyapja felelősségét meghamisítja. Ennek legeklatánsabb példája a Molotov-Ribbentrop-paktum, amelyről Nyikonov azt állítja, kényszer hatására köttetett, mert másképp a Wehrmacht a Szovjetuniót is azonnal lerohanta volna.

Valójában a Kremlben ez a lehetőség fel sem merült. Egyetlen alkalommal sem beszélt róla sem Sztálin, sem Molotov, amikor megvitatták a Szovjetunió külpolitikai mozgásterét. Csak azt tárgyalták 1939 augusztusának napjaiban, hogy ki kell robbantani a második világháborút, de úgy, hogy abban a Szovjetunión kívül mindenki más részt vegyen. Ezt bizonyítja az évtizedeken át eltitkolt 1939. augusztus 19-i Politbüro-ülés jegyzőkönyve is. Sztálin és Molotov koncepciója szerint ugyanis csak ez a helyzet teheti lehetővé a proletár világforradalom kirobbantását, mivel csak ettől várható el, hogy a kapitalista államok mély válságba kerüljenek. Ezt a koncepciót Sztálin már 1939 márciusában is előadta, de ugyanezt közölte 1939 szeptemberében Dimitrovval is: "Hitler aláássa a kapitalisták rendszerét, anélkül, hogy tudná és akarná (...) az egyik oldalt a másikra uszíthatjuk, hogy minél hevesebben marják szét egymást. A megnemtámadási szerződés Németországnak segít. A következő alkalommal a másik felet kell uszítanunk." Szó sem volt antifasiszta összefogásról, vagy arról, hogy Sztálin és Molotov a Szovjetunió lerohanásától tartott volna. Véres polgárháborúról vizionáltak, amelynek vége Európa vagy a világ bolsevizálása lehet.

Idén lesz a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírásának hetvenedik évfordulója. Ha az orosz politikának erről tényleg az a mondanivalója, amit most Nyikonovtól hallhattunk, akkor Európa sok jóra nem számíthat.

Ungváry Krisztián

történész

1. Az Ungváry Krisztián által említett írás nem a Molotov-Ribbentrop-paktumról szólt, s nem is Molotov történeti szerepét értékeli. 2. Vjacseszlav Nyikonov valóban Molotov unokája, de azt már csak Ungváry olvassa bele a szövegbe, hogy "nagyapjában ő mindig csak a kedélyes rokont látta". A cikkben csak arról van szó, hogy az 1956-ban született Nyikonov már a politikai funkciók nélküli nagyapát ismerhette. Ha Ungváry Nyikonov Molotovra vonatkozó történészi véleményét szeretné ismerni, akkor érdemes lesz elővennie a Molotovról szóló monográfiasorozatát, amelyből az első, az életutat 1924-ig követő kötet már megjelent (Molotov. Molodoszty. Moszkva, Vagrius, 2005). 3. A jelenlegi Oroszország nem üzent semmit a Molotov-Ribbentrop-paktumról Európának. Sokan, sokféleképpen fejtik ki ott az álláspontjukat hazájuk történetéről, de "hivatalos" orosz álláspontról nem tudok. 4. Amikor a Nyikonov által képviselt Orosz Világ Alapítványt 2007-ben az orosz állam létrehozta, nem az Európával való szembenállást, hanem a kooperatív Oroszország képét határozta el erősíteni. Nemzetközi kereteket akarnak teremteni ahhoz, hogy megvitathassanak olyan kérdéseket, mint pl. a Molotov-Ribbentrop-paktum. 5. Nem tudok róla, hogy "Európának" a Molotov-Ribbentrop-paktumról álláspontja lenne. Arról sem, hogy "Európa" azt követelné: a ma élő leszármazottak visszamenőleg, személyre szólóan vállaljanak felelősséget nagyapáik tetteiért. Ha az unoka egyben történész is, akkor álláspontját tudományosan, politikailag és morálisan is lehet vitatni. Ha ezt az álláspontot egy portrécikk fél mondatából akarjuk rekonstruálni, akkor nem sok jót remélhetünk.

Tóth István

A pártok eddigi nyilatkozatai, álláspontjai szerint az MSZP-SZDSZ-MDF tud összehozni egy ilyen megoldást. Együtt. Közösen. Aminek módja lehet kvázi, vagy direkt koalíció. Az MDF ez ellen tiltakozik ugyan, de egyetértésével, koalíción kívüli támogatással a stabil kormányzást és egy fiskális szigort továbbvivõ 2010-es folyamatos költségvetés elfogadásával, a feles törvények szerinti lehetséges ellátórendszeri átalakításokkal egy válságkezelõ, relatív nyugalmas kormányzás biztosítható.

Természetesen kedvezõbb lenne, ha a Fidesz végre ismertetné álláspontját, aminek bizonyos mértékig megvan a lehetõsége. Ugyanis az általa megjelölt és utcákon skandált eddigi fõ ok elhárult Gyurcsány lépésével. A Fidesz, ha szakítani akar a sehová nem vezetõ negációs politikájával, ennél jobb alkalmat nem talál. Amennyiben ezt nem teszi meg, akkor az eddigi kommunikációjuk visszafelé sülhet el. Ugyanis a bizonytalan választók elõtt világossá válik az, hogy a Fidesz számára fontosabb a hatalom megszerzése, mint az ország érdeke. Gyurcsány ügyesnek mondható húzása ezt a látszatot eloszlathatja, bár az MSZP elnökeként jelentõs hatása marad a válságkezelõ kormány politikájára. Ezt azonban azzal, hogy a pártot, a frakciót az eddigi elképzelésektõl hatékonyabb, határozottabb válságkezelõ politika szükségességérõl meggyõzi, hitelesebbé teheti a hatalmi vágyak gyanúját illetõen.

A struktúraváltás elkerülhetetlen, és ettõl a szükségszerûségtõl a válságkezelés elválaszthatatlan. A jövõ érdekében. Mert a válság után is lesz élet, de nem mindegy, hogy milyen esélyekkel kezdjük az új életet. És bárhogy latolgatunk is, optimális megoldás egy nemzeti konszenzusos megegyezés lenne. Amiben sajnos a Fidesz nem akar részt venni. És ha jól belegondolunk, akkor belátható, hogy valójában ez a válság, a magyar gazdaság speciális problémái megoldásának igazi ellentmondása.

Tõsér István

Miskolc