A nyilatkozatözönből olyan feltételrendszer látszik ki egy lehetséges új kormány számára, hogy vezetését épeszű ember meg sem fontolja. Igaz, ugyanez az épeszű ember tudja, hogy a közben megébredt folyamatszervezők formákba rendezik majd a maszszát, s azt is tudja, hogy a kialakuló architektúra, ha lehet, még szörnyűbb lesz. A szocialista párti jövőérzület ugyanis kísértetiesen hasonlít arra az elképzelésre, amelyet az infóval takarékosan bánó Orbán Viktor szövegeiből kivehetünk: valakinek el kell végeznie a munka büdösét, a trágyázást, s gyümölcsérlelődéskor jöhetnek a kis hercegek. Valaki tegye meg, s akkor nyerhetünk 2010-ben, hangzik az egyik oldalról. Nyerjünk most, mert nyerhetnénk, aztán valaki megteszi, s végül elkezdhetünk dolgozni, hogy szép legyen, gyönyörű legyen Magyarország, hangzik a másikról. Épp hogy nem adnak fel hirdetést, miszerint böllért keresünk egyszeri munkára. Érdeklődni lehet ezen a telefonszámon.

A közérdek, ha ez érdekel valakit, azonban mégiscsak azt kívánná, hogy az épeszű ember kezébe kerüljön a feladat. Ő ugyanis - fikció, akiről beszélek - nemcsak a gazdaságot, a nagy elosztórendszereket, az adózás hatásmechanizmusait, hanem a néplelket is ismeri, vízióját ezekre együttesen alapozza, tehát kormányát nem úgy fogja fel, mint kamikazét. Számára az a bitang öszszefüggésrendszer, amelynek termékei az olyan écák, mint az "egy évre keresünk miniszterelnököt", vagy a "két év kíméletlen válságkezelés", megkerülhetetlennek tűnő, megkerülendő tény.

Amit az előző bekezdésben leírtam, az akkora naivitás, hogy már-már gúnyosan nevetek magamon. Az erő, amelyet az épeszű embernek mobilizálnia kellene, legalább egy ideig, definitíve nem alapulhat folyamatos alkukon. Nem a világgazdasági válság miatt, a magyar politikai világ válsága miatt. A gyökeresen új politizáláshoz egy nagy átmeneti felhatalmazás kellene. Így benne van az alku eleme. A felhatalmazás a dolgok alakulásától függően az egyik vagy másik politikai térfélről érkezne, viszont a kormányzat ellenőrzése az intézkedések hagyományos saját oldali szétbombázásából a monitorozásba csúszna át. A kormányzati akarat képzésében átmeneti saját oldali önkorlátozásra lenne szükség.

Annyiban nem járunk a fantázia birodalmában, hogy az MSZP-nek még van annyi legitimitása és ereje, hogy levezényeljen egy ilyen folyamatot. Probléma, hogy nem elég a legitimitás és az erő, a helyzetértékelés általános elfogadása is kell, s körülnézve a padsorokban, ebben látok rizikót. A folyamat fideszes verziójának még soványabbak az esélyei, hiszen egy feltételezett előre hozott választás feltételezett földcsuszamlásszerű győzelme vélhetően nem a józanság idejét hozza el. De még élvezhetjük kicsit a naivitás számára megnyílt időt, s még bízhatunk kicsit abban, hogy az épeszű ember nem marad meg mai polgári foglalkozásában.

Aztán meg úgyis lesz ember is, böllér is.