„Abban az országban, ahol az emberek egy részének csupán az a választás jut, hogy telente vagy fát lop az erdőből vagy megfagy a család, ott nagyon nehéz az erdőtulajdonosok dolga" - írják a lap március 12-i számában (Fát és az erdőt).

Ideje tiszta vizet önteni a pohárba. Az erdőtulajdonosok dolgát nem azok teszik nehézzé, akiknek telente a megfagyástól kell félniük. Akiket a megfagyástól való félelem kerget ki az erdőre fáért, azok egy szál kisbaltával és egy kötéldarabbal mennek ki, és annyi fával vagy inkább rőzsével mennek haza, amennyit elbírnak a hátukon. Akinek tüzelőre nem telik, annak a falopás drága eszközeire se telik.

Az erdőtulajdonosok dolgát azok teszik nehézzé, akik teherautóval, négy-öt láncfűrésszel mennek ki, néhány nap alatt többhektárnyit vágnak tarra vagy inkább hoszszú csonkra a más erdejéből, a kivágott fákat legallyazzák, a gallyakat pedig hátrahagyva, csak a tiszta, szép rönköket viszik haza a teherautójukon, azokat otthon fűrészgéppel felaprítják, majd a teherautójukról hangos tülkölés közepette árusítják a városban. Az ilyenek nem félnek a megfagyástól, nem az ellen lopják a fát. Ezek jelentős törzstőkéjű, jól menő bűnözői vállalkozások, amelyek busásan termelik az adózatlan profitot.

Ideje lenne végre komolyabb eszközökkel fellépni a fatolvaj bűnözői vállalkozásokkal szemben. Ugyanakkor vissza kéne térni a sok évszázados hagyományhoz, és békén kéne hagyni a rőzseszedőket, éppen azért, hogy ne álljanak át „úgyis mindegy" alapon a kicsiben való fatolvajlásra, élő fák kivágására. A többségük nem kockáztatná a büntetést, ha büntetlenül juthatna annyi tüzelőhöz, amennyi a megfagyás ellen és az ebédfőzéshez elég.

Válas György
Budapest