Elvégre ünnep van

Nézem a híradót - a nemzeti ünnepről tudósít. Motoznak - elkobzott fegyvereken pásztáz a kamera. Vérfagyasztó látvány. Cumisüveg és alma. A lefülelt tetteseket is mutatják, a két legényke együtt sincs hatéves. Övék a két alma. De csak lett volna, mert a rend őrei közbeléptek. Lekapcsolták a két kislegényt, még mielőtt akcióba léphettek volna. Az almának látszó tárgygyal egy ünnepnek látszó rendezvényen. Még megzavarnák az ünnepet. Az ünnepet? Miféle ünnepet?

Az ünnepeinket már régen megzavarták. Mások. Nem csupán a két-három éve randalírozók. Nem csak ők. Mikor volt, hogy a regnáló hatalom nem telepedett rá az ünnepeinkre? Hogy elvegye, hogy kisajátítsa, hogy magát ünnepeltesse! Gyerekkoromban forradalmi ifjúsági napokat kaptunk. Komenista marketing - intim betét helyett. Mert megérdemeltük. Éltették velünk Petőfi elvtársat és Kun Bélát, Kossuth Lajost és Szamuelyt. Így, együtt. Akkoriban detektívek is szaglásztak a téren és munkásőrökkel megrakott öreg Csepelek várakoztak a mellékutcákban. Ez volt a vörös Csepel. Ilyen volt március fékezett habzású pártállami idusa. Internacionáléval meg lánchidi csatával. Megszoktuk... Mert meg kellett szoknunk.

Na de rendszert váltottunk. Vagy nem? A lord mayornak húsz év óta két mondat se kell, hogy Petőfitől, Táncsicstól a napi politikai aktualitásokig jusson. Hogy szapulhasson kormányt, ellenzékét, mikor kit. Sajátos szónoki bravúr. De nincs ám egyedül; ezt tették és teszik miniszterelnökök, kormánypárti és ellenzéki vezérek és alvezérek. Mind maguknak akarták az ünnepet. Őket szeresse a nép. Csak őket. Csak ők nem szeretik egymást. Se. De őket is csak a nép egy része szereti, igaz, az nagyon. Ezért párhuzamos ünnepségeket rendeztek. Ki-ki a magáét. Minden párthoz, minden ígérethez járt egy március tizenötödike is. Tessék csak választani. Ez a politikai piacgazdaság. A pluralizmus. Tucatnyi március tizenötödike, egyetlen napon. Sajátos magyar naptárreform. Hungaricum.

Húsz éve még vasfüggönyt bontottunk, drótkerítést, a rácsot, az elválasztót. De sikerült újakat építeni. Most ott áll minden ünnepen. Fényesebb a láncnál a kordon. A dupla kordon. A rács két oldalán vezetők és vezetettek. A megvezetettek. Köztük biztonságos távolság. Két tojáshajításnyi. Az utcákon készültség. Rendőri. A mellékutcákban teherautók. Munkásőrök sehol, elvégre demokrácia van, és szabadság. Csuklyás pajzsos harcosok várakoznak, fegyelmezetten. A modern kor modern gladiátorai. Vajon detektívek is vannak a téren? Vízágyúnak álcázva? A lovas rendőrök mindenesetre új botot kaptak. Hoszszabbat, korszerűbbet. Ez jó hír. Van könnygáz is, paprikaspray, mi szem-szájnak ingere. Itt ma szem nem marad szárazon. Elvégre ünnep van.

Így ünnepeljük mi, magyarok, a harmadik köztársaságunk huszadik esztendejében - a szabadságot.

Sebes Andor Budapest

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.