Azt gondolná az ember, hogy ezen a terméken Magyarországon lehetetlen veszteni. Ahogy a Szobi szörpbe se lehet belebukni. Olyan zsigerig hatoló az ismertségük és népszerűségük, ami nemzedékekre elég. Hát nem.

A magyarországi világhír kevés. A valóban egyre inkább öszszefüggő európai piacon a magyar vevők adta biztonság már nem elég ahhoz, hogy valakinek ne lehessenek gondjai közkedvelt termékével. Az üzleteket és árakat már akár több határon átnyúlva határozzák meg, ez pedig olyan márkákat is kilistázhat a piacról, amelyek nekünk hiányozni fognak.

Biztonságot ma már az európai ismertség és piac, az ebből fakadó termelési nagyság, valamint a hatékony működés adhat egy élelmiszer-feldolgozónak. A hazai múlt dicsőségéből ezen a piacon (sem) lehet már megélni. Ha igazán verhetetlen árut akarunk keresni, meg kell nézni a szinte csak saját márkás termékeket forgalmazó diszkontokat: az már tényleg erős márka, amelyik oda is befér.

Mielőtt azonban túl sötét víziót festenék a magyar márkák haláláról, azt azért meg kell hagyni, hogy az ilyen bombabiztos vevőkörű áru halálához rossz tulajdonosi döntések is kellenek, vagy az, hogy a márka európai pályán játszó birtokosa más szempontok alapján hozza meg döntését. A Szobi szörp és a Globus-húskonzervek koporsójába is külföldi tulajdonosok verték a szögeket - az egyiknél az elsőt, a másiknál az utolsót.

Nem egyszerűen a globalizáció szőrös keze veszi le a polcokról a Globus-konzerveket, mert ha így lenne, akkor nem örülne a konkurencia, mint majom a farkának. Lényegében puskalövés nélkül foglalhatnak el egy biztos piacot. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy határon túlról, hiszen gőzerővel terjeszkedő külföldi és régóta termelő magyar gyártó egyaránt ráugrik a lehetőségre. Azt meg csak az ég tudja majd, mi is van pontosan a dobozban, és honnan érkezett a gyárban jótékonyan összekevert májkrémalapanyag.

Ezt még a hónapok óta írt élelmiszerkódex sem tudja majd kiszálazni, amely pedig előírná a magyar áruk kötelező arányát a kereskedők polcain. Kínszenvedés ez is, kényszerű és protekcionista reakció arra, hogy a magyar élelmiszerek nem találnak elég helyet a külföldi üzletek polcain. Hogy stílszerű legyek: a glóbuszon.

Bennem megvan a márkahűség, de most a márka lett hozzám hűtlen. Nincs más hátra, utoljára betárazok a jó öreg dobozos Globus-májkrémből. Aztán hátha egyszer valaki majd újra gyártani kezdi, meglovagolva a régi vevők nosztalgiáját.