Persze tudjuk, a reklám gyakran az eladni kívánt árucikkhez attól teljesen független, de kellemes asszociációkat kíván társítani. Az idősebbek még emlékezhetnek a szerszámokat hirdető csinos nőre: "Jó munkához jó szerszám kell!" A jelen patetikus sörreklámjában sem esik egyetlen szó sem arról, hogy a Soproni sör jó sör lenne. Pusztán a nemzeti közösséghez tartozás meghitt érzése tölthet el bennünket a klipet látva.

Különösen pikáns zamatot ad a reklámnak, hogy tulajdonosi hátterét tekintve a Soproni sör pont annyira magyar, mint a Coca-Cola! Az egykori állami vállalat a privatizáció során részvénytársasággá alakult, melynek többségi tulajdonosa a Brau osztrák sörgyár lett. A részvények a Budapesti Értéktőzsdén is forogtak, ahol számos magyar kisbefektető megvásárolta azokat. 2003-ban a holland tulajdonú Heineken (Amstel leánycége által) felvásárolta a Brau-érdekeltségeket. A Brau magyarországi leányvállalatának törzsrészvényeiért 12 273 forintot, az elsőbbségi részvényekért pedig 12 806 forintot, vagyis mindössze 50 eurót kínált, miközben az Amstel holland tulajdonosa, a Heineken részvényenként 127 euróért vásárolta fel az osztrák Brau Uniont (amely 85 százalékban volt tulajdonosa a magyar cégnek). Tehát az osztrák kisbefektetők csaknem háromszor annyi pénzt kaptak ugyanannak a cégcsoportnak a részvényeiért, mint a magyarok, pedig az osztrák anyavállalat bevételének és nyereségének aránytalanul magasabb hányadát éppen a soproni gyár adta. Bár a Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szervezete a felvásárlási eljárás több részletét számos jogorvoslati fórumon megtámadta, annak jogszerűtlenségét nem sikerült bizonyítania. A végső felvásárlási ár 2005-ben mindössze 17 200 forintot ért el. Az egykori Soproni Sörgyár részvényeit hiánytalanul megszerző hatalmas nemzetközi Heineken cég - a külföldi gyakorlattal öszszehasonlítva - rendkívül nyomott áron szorította ki a magyar kisrészvényeseket - élve és visszaélve a jogszabályi lehetőségekkel. Ellentétben a pórul járt magyar kisbefektetőkkel, a Heineken vezetői nyilvánvaló elégedettséggel hirdethetik: "Magyarország, én így szeretlek!".

A nemzeti érzelmek üzleti célú felhasználása természetesen nem példa nélküli. A közelmúltból felidézhetjük a Mol igazgatóságának nagysikerű kampányát az ÖMV felvásárlási szándéka ellen. A kapcsolódó reklámanyagokban Vuktól Puskás Ferencig mindenkit felvonultattak a Mol mellett, akit a reklámszakemberek magyarnak véltek. Volt is miért, hiszen az idegenszívű ÖMV 32 000 Ft-ot kívánt fizetni a Mol minden részvényéért. A Mol-vezérek kitartó harcának köszönhetően meghiúsult "ellenséges" felvásárlás után a részvények árfolyama 18 000 Ft alá zuhant, manapság 9000 Ft körül mozog. A kár ezermilliárdos nagyságrendű, ezen az áron maradhatott helyén az igazgatóság. Ha "a Mol sikere az ország sikere", akkor beláthatjuk: a Mol kudarca az ország kudarca!

Az üzlet és a profit nemzetközi. A sör is az, esetleg a címkét lehet variálni az üvegen. Az ominózus reklám ötlete és felépítése Kanadából származik, az internet segítségével könnyű rábukkanni a kontinensnyi ország ismert szimbólumaival operáló eredeti verzióra. Nem lennénk meglepve, ha a Heineken a többi kelet-közép-európai országban is ugyanígy, pusztán a helyi szimbólumokat cserélve reklámozná termékeit. A hazafias sztereotípiák között nincs eltérés. Honleányainkról könnyen gondolhatjuk, hogy "a világon a legszebbek", különösen, ha még nem jártunk külföldön. Az anyanyelvünk természetesen a legcsodálatosabb nyelv, pláne, ha idegen nyelveket nem beszélünk. A sör és a nacionalizmus mindenütt kelendő, minél szegényebbek vagyunk, annál inkább.

A szerzők: Balázs András az újkorcsoport tagja, Kaderják Dániel az újkorcsoport elnöke