Az Egyesült Államok ugyan tucatnyi országból hoz be olajat, de rettentő sokat (évi 5o millió tonnát) abból a Venezuelából, ahol egy kőkeményen ellenséges rendszer honol: bizonyos Hugo Chávezé. Kérdezheti ezután a jámbor olvasó, ha egyszer a New York Times tekintélyes munkatársa úgy gondolja, hogy a Gazprom és az illetékes magyar intézmények által a minap aláírt szerződések "csak fokozzák Magyarország függését az orosz földgázszállításoktól", és még ahhoz is van érve (sajnos magyar forrásból), hogy a szerződések folyományaként Oroszországnak "akár a politikai befolyása is növekedhet Magyarországon" - akkor magától értetődik a kérdés: ha az orosz földgázimportnak vannak, akkor a venezuelai kőolajimportnak miért nincsenek politikai ártalmai?

Elvileg lehetnek, gyakorlatilag nincsenek: a szükség diktál. Az amerikai gazdaság átmenetileg sem tudna meglenni az olajimportjának 12 százalékát kitevő venezuelai szállítások nélkül. Hajdan még 3 százalékért is hajlandók lettek volna hadba menni (Líbia).

És érdekes módon az amerikaiak nem építenek ki olyan pozíciókat, hogy Venezuelának riválisa legyen. A "rivális" szót azért használom, mert Európában ez a fogalom a Déli áramlat és a Nabucco összefüggésében módfelett elterjedt. Az idézett New York Times-cikk is használja, holott épeszű ember ez idő szerint semmiféle rivalizálást nem lát: míg az oroszok kedvük szerint tömik meg majd a Déli áramlatot földgázzal, a Nabuccóba nincs, aki számottevő mennyiségben pumpálna. Irán jó tipp, de ugyanaz az Amerika, amelyik "rengeteg energiát fektetett a Nabucco megvalósításába" (Charles Gati szerint, legfeljebb azzal a kiegészítéssel, hogy sok verbális energiát), éppen újabb szankciókra készül Teherán ellen, ergo marad biztos pontnak az oroszokkal még nagyságrendileg se összemérhető Azerbajdzsán. A Nabucco csak papíron riválisa az orosz Déli áramlatnak, ahol a papír annyit ér, mint azok a fecnik, amikre az amerikai bankok jelzáloghiteleit írták.

Magyarország kis játékos ebben a partiban. Éppen ezért szégyen, hogy a New York Times tegnap Gyurcsány Ferencet pécézte ki a Nabucco kvázi meghiúsítójaként, elegánsan elfeledkezve arról, hogy a Déli áramlatra rajtunk kívül már a bolgárok, a szerbek és az osztrákok is szerződtek, meg, hogy - figyelem! - a Nabucco fő-fő ellenlábasát Angela Merkelnek hívják. Merkel, aki nincs éppen költekező kedvében, legfeljebb jelképes pénzt költene a Nabuccóra; nemhogy prioritást adna ennek a projektnek, mint Németh Zsolt, fideszes politikus véli/reméli, hanem törölné a Nabuccót a sürgősen támogatandó uniós projektek listájáról. A német kancellárra persze senki nem meri mondani, hogy ha nem elég lelkes Nabucco-ügyben, akkor az oroszok szolgája lesz. Nem meri, de szeretné, s ezért választja a "más szerszámával kaszálni a csalánt" jól bevált módszerét.