Válságkezelésre valóban szükség van válság idején, a kérdés sokkal inkább az, hogy a kormány eddigi lépései elégségesek-e a válság kezelésére, vagy azokon túl kell haladni, olyan lépésekkel például, amilyeneket a Refomszövetség javasol. Ezek kétségkívül mélyebbek, mint a Gyurcsány-csomag, amely egyensúlyoz a "meddig lehet elmenni" és a "meddig hagynak elmenni" között. A "meddig lehet elmenni" élménye nyilvánvalóan a tavaly márciusi népszavazás köré épül, ahol a magyar nép annyit sem volt hajlandó eltűrni, hogy 300 forintos vizitdíjat fizessen, s lám, a Reformszövetség most épp ilyen intézkedések sorának bevezetését javasolja. Vajon akkor ki állt ki a Reformszövetség reprezentánsai közül, hogy a kormány igaza mellett érveljen? Nem sokan, holott ezek szerint számukra már akkor nyilvánvaló volt, hogy ez a helyes irány, legfeljebb csak ezt a kormányt nem látták helyes iránynak, és jólesett nekik, hogy megtáncoltatják.

A "meddig hagynak elmenni" élménye azonban sokkal frissebb lehet a kormányfőnek, hiszen nap mint nap szembesülhet azzal az abszurditással, hogy ő állítólag kész lenne megtenni a fájdalmas lépéseket (még talán a dermesztőeket is), csakhogy az MSZP állítólag nem hagyja, ugyanakkor állítólag mégiscsak ragaszkodik hozzá. Valahogy minden állítólagossá vált, miközben a válság egyáltalán nem állítólagos, hanem nagyon is valóságos.

Az MSZP frakciója a válságot most épp arra próbálja kihasználni, hogy új önazonossági pontokat keressen, és mentse a menthetőt vagy a menthetetlent. A menthetőt mentenék a borsodi képviselők (menthetetlen módon), akik a legszegényebbeket sújtanák tovább, hátha azzal szavazatot lehet helyben szerezni, s végül a kormányfő is széttárja a karját, hogy lám, mi olykor szélmalomharcot vívunk a mieinkkel. Ami pedig az új önazonossági pontokat illeti, az MSZP kongresszusa épp most vitatja majd meg a párt alapérték bizottságának dolgozatát (amely szót nem ejt például a borsodiak által is szított cigányellenességről), s ennek kialakítása során dolgozatok és ellendolgozatok tömkelege született. Az egyik épp a Szanyi Tibor vezérelte fenntartható fejlődés munkacsoporté, amely a legélesebb piacellenes retorikát fölhasználva olyan veretes mondatokkal operál, hogy "tarthatatlan, hogy létünk anyagi alapjait velünk, a népekkel hordassák be az orrunk elől a szabadkapitalista trezorokba".

Jelzésértéke van annak, hogy az MSZP-frakció vezérszónoka ebben a témában Szanyi Tibor lehetett, aki, nem tudni, hogyan, de valahogy oda került, ahol van, előrelépett, ha úgy tetszik, talán a fenntartható fejlődés teszi, akármi legyen is az. Volnának tippjeink, de inkább hagyjuk, mert a helyzet komoly: Szanyi felszólalása valójában azt jelenti, hogy Gyurcsány Ferenc, ha, mint állítólag, kész is lett volna továbbmenni a válságkezelésben, ezt már nem hagyják neki. Újra pártelnök lesz a hétvégén, de a keze meg van kötve: már rég nem az MSZP-elnökség, hanem a frakció foglya.