Örömmel láttam e lapban egy véleményt az eutanáziáról (Haskó László: Eu? tanázia?, február 21.), de meglepett az orvos-szerző kijelentése, hogy "az agykéreg sejtjeinek pusztulása visszafordíthatatlan folyamat, megváltozhatatlan állapot". Valamikor valóban ez volt az elfogadott álláspont, de 1999-ben a Princeton egyetem kutatói bebizonyították, hogy új neuronok keletkeznek felnőtt majmok agykérgében. Azóta ez a fontos implikációkkal bíró neurogenezis további kísérletekkel is bizonyítást nyert, általánosan elfogadottá vált. Helytelen az elavult nézeteken alapuló érvelés akár az eutanázia, akár bármi más mellett, mert ez az ügy ellenzőinek ad támadási felületet. Mint ahogy talán az is, ahogy a szerző a lélek transzcendens fogalmát múlandónak tünteti fel és az aggyal való azonosságára utal: "a beteg test néhai lelke (agya)".

Az eutanázia kérdése nagyon kontroverzális, ezért óvatosabb fogalmazást igényelne. Az is, hogy "A vatikáni és a polgári-tudományos álláspont ellentéte kibékíthetetlen". A történelem ennek az ellenkezőjét bizonyítja: a katolikus egyház mindig követte a "polgári-tudományos" gondolkodás fejlődését. Igaz, évtizedeken keresztül küzdött ellene, de ma már a legkonzervatívabb egyházatyák sem vallják - vagy legalábbis nem tanítják -, hogy nem mozog a föld. Vagy azt, hogy Isten hat huszonnégy órás nap alatt teremtette a világot. Közelebb a témához: már a hamvasztás ellenzését is rég feladta az egyház. Sőt helyet ad templomaiban a hamvat tartalmazó urnáknak.

Jó irányú, nagy lépésnek tartom a kijelentést a Wesley János (Metodista) Főiskola bioetika tanára részéről, hogy "az eutanázia egy szabad társadalomban választható kell legyen". De mivel az eutanázián a halál okozását (injekció, lélegeztetőgép kikapcsolása, életfenntartó ellátás megszüntetése) értjük, etikai-humánus és emberjogi szempontból az eutanázia támogatását egymagában elégtelennek tartom. Önrendelkezési jogunkat csak akkor gyakorolhatjuk, ha választhatunk elfogadható alternatívák között, és segítséget kaphatunk megismerésükben és a döntéshozatalban.

Bitó László

nyugalmazott élettanprofesszor, író

Bitó László elvi kifogásait jogosnak tartom. Kettőnk nézetei abban különböznek, hogy én szigorúan az "itt és most"-ra szerettem volna receptet adni, persze a tudományosság igényével. Készséggel elhiszem, hogy 1999-ben sikerült idegsejteket szaporítani, de ez nem jelenti azt, hogy most vagy a közeljövőben valódi terápiás lehetőség lenne az elpusztult agykéregsejtek regenerálására vagy új sejtek (klónok?) keletkeztetésére. A Vatikán "rugalmasságáról" írottakat - tiszteletteljes mosollyal - nyugtázom. Erkölcsileg és tudományosan lehet korrekt, hogy Galillei tanait 400 év (!) után elfogadják, de Giordano Brunót (és a többieket) feltámasztani nem tudják, és a Vatikán - mint a konkrét esetben láttuk -, ma is mindent latba vet, nézeteinek a(z olasz) társadalomra erőltetése érdekében, ami nem arra utal, hogy saját tévedhetetlenségébe vetett hite (Galilei ide, Giordano Bruno oda) megingott volna.

A "lélek" transzcendens voltát igyekeztem nem vitatni, a zárójelbe tett "agy" szó nem az azonosság, hanem az alternatíva kifejezése akart lenni.

Haskó László

orvos