Biztos a "rendezetlen énszerkezetem" miatt érzem úgy, hogy az urak nem érvelnek, hanem kinyilatkoztatnak, félreértelmeznek, csúsztatnak. A gyilkosságot például kétszer is felhozzák, elrettentésként, mintha ez egyenesen következne az állításaimból. Nem túlzás ez, uraim?

Aztán ezt írják: "A csempészet már akkor is virágzott, amikor még a dohányzás elleni kampányoknak hírét se hallottuk." Igen, pont ezt állítottam én is azzal a kiegészítéssel, hogy mindig pont azt csempészték, amit a hatalom tiltott.

Én a Józsi bácsi esetét Józsi bácsi, az ember védelmében interpretáltam. Azt állítottam, hogy a megvonási tünetek inkább tetézik a bajt. Önök viszont a példát úgy értelmezik, hogy egyértelműen Józsi bácsi a hibás. (Értsd: úgy kell neki. Na, szép.)

Önök így bizonyítanak: "A tüdőrákosok, a száj- és arcüregi rosszindulatú daganatos betegségben szenvedők között a dohányosok aránya kiugróan felülmúlja az összlakosságból való részesedésüket". A szokásos csúsztatás: a cigarettát teszik felelőssé minden tüdőkárosodásért. Épp ezt kifogásoltam, és hiányoltam annak kimutatását, hogy pontosan hány százalékban felelős egyedül a cigaretta. Ezt még nem tudta senki megmondani.

Önök nem értik, mi a problémám a dohányosok "elkülönítésével". Az, hogy nem elkülönítésről van szó - ezt nem kifogásolnám -, hanem számos, pontatlanul meghatározott nyílt területen való teljes tiltásról. Az elkülönítés azt jelenti, hogy szabályozzák, hol tilos a dohányzás, egyúttal kijelölnek más helyeket, ahol szabad. Ezúttal a második lépés hiányzik. Ezt kifogásolom.

Amit az ír irodalom és a tradicionális pubok kapcsán írtam, teljesen félreértik. Nem azt állítottam, hogy "bagós kocsmakultúra híján nincs Nobel-díjakat hordozó magasabb kultúrmilliő". Hanem azt, hogy ott a pubok hasonló szerepet töltöttek be, mint nálunk a békebeli kávéházak. Nem állítottam olyan ostobaságot, hogy vedelni kell ahhoz, hogy Dosztojevszkijhez, Hemingway-hez hasonló írókká váljunk.

Továbbra sem értem, hogy jön az állam ahhoz, hogy vendéglátóhelyeken tiltsa a dohányzást. Ha kapitalizmusban élünk, akkor a szolgáltató államnak ehhez semmi köze. Egyvalaki dönthet: a tulajdonos. Meg persze a vendég abban, hogy bemegy vagy nem. Aztán a tulajdonos megszámolja a bevételt, és kiderül, helyesen döntött-e.

Sajnálom, hogy nem értették meg a szándékomat. A dohányzás korlátozása a nem dohányzók védelmében, egyúttal a dohányosok tiszteletben tartásával: helyes. Egyoldalú tiltása viszont képmutatás és agresszív ostobaság. Önök azt mondják, nem én, hanem Önök képviselik a dohányosok védelmét. Jézus Mária! Nagyon kérem, engem Önök ne védjenek meg! Nyilván eltorzult személyiségem miatt látom úgy, hogy a dohányzás elleni küzdelem és ez a tiltás az egyéni szabadságjogok megkurtítására tett kísérlet. Azt gyanítom, ha a politikusokra bízzuk, nem lesz megállás, hamarosan betiltják a véreshurkát is.

Mélyen tisztelt tudós uraim! Tudják be felnőtté válni nem képes, gyermeteg lelkemnek és korlátolt intellektusomnak, de bizony én úgy vélem, hogy "nincs szebb, mint a fő okos előtt vigyázban álló láthatatlan röhögés..."

Isten óvja Önöket! (S engem - Önöktől.)