Itt 500, ott legföljebb 2000 néző ül ki a tribünre, s noha időnként összejön még ennél is több ember (valahol vidéken, netán NB II-es rangadón), odáig jutottunk, hogy klasszikus értelemben vett stadionhangulat nincs, kollégának meg vezércikkben kell felhívást intéznie a néphez/nemzethez, ugyan, jöjjön már ki mindenki Újpestre, főmeccs lesz, a Debrecen játszik ottan.

Abba most a magunk részéről nem mennénk bele, hogy korábban kellett-e lasszóval drukkert fogni; nem erre akarnánk kilyukadni. Hanem arra, hogy a hét végére visszatért az effajta, varázslatos miliő. Hogy Debrecenben 7500-an kiabáltak a Nyíregyháza elleni meccsen, az Üllői úton pedig egyenesen 12 000 szimpatizáns biztatott a Bőccsel szemben, az maga a csoda. Nagy kár, hogy elvétve fordul elő ilyesmi, hiszen az ősi ellenség nyírségi csapat se mindennap látogat el a hajdúsági arénába, továbbá a Ferencvárosnak sem lesz már komolyabb riválisa a meccs előtt még az aranyéremben reménykedő, dicső bőcsieknél. Ha nem történik valami rendkívüli esemény, a jövő héten megint 900 ember/mérkőzés átlagot konstatálhatunk; éppen ezért lenne érdemes mintegy marketingileg utánanézni, van-e még valahol afféle potenciális szurkolótartalék, van-e még honnan visszacsalogatni a nézőket a lelátóra?

A magam részéről amondó volnék, hogy igen.

Itt van mindjárt Demszky főpolgármester vasárnapi, a Március 15. téren tartott performansza, amelynek kulisszája - a lakájmédia videó-összeállítását nézvén-hallván - mesésen idézte egykori hazai futballmeccsek hangulatát. A neutrális "ÁVH, ÁVH!" után kisvártatva felcsendült a "Hej, hej, egyszerűen senkik vagytok, hej, hej!" rigmus, amely azért még ma is fel-felhangzik a tribünön, legföljebb jobb helyeken a hej! helyett ollé!-t skandálnak a hevült ifjak. Ezt követően végigélvezhettük az újpestiek és ferencvárosiak (stb.) által is gyakran énekelt korabeli sláger átírt változatát, hogy tudniillik: "Cigánybűnözés, cigánybűnözés, igenis van cigánybűnözés! Lalalalalalalala-lalalalala, Lalalalalalalala-lalalalala, cigánybűnözés, cigánybűnözés, igenis van cigánybűnözés!" (A cigánybűnözést helyettesítsd: "Hajrá, Újpest, héj! Hajrá. Újpest, héj!") S akkor ott van még a játékvezetőre vonatkoztatott "Kurva anyád, kurva anyád!", valamint az MTK-meccsek során a vendégszektorból föl-fölcsendült "Ria-ria, Hungária!"

Nyilván nem megoldás a problémára, ha kiderül, hogy a Demszky elöljárónál (s másutt) demonstráló fiúk esetleg az Üllői útra is bejáratosak; ha viszont nem, akkor egy-egy tömegrendezvényen komoly sikereket lehetne fölmutatni. Futballvezérek helyében állami és kormányünnepeken követeket menesztenék a tömegbe, hogy szép szóval, a "Szurkolj, ne háborúzz!" jelszó jegyében (felkészül: "Tégy a gyűlölet ellen!") meggyőzzem a forradalmi lelkületű honfitársakat a futball és a szurkolás csodás szimbiózisáról. Megelőző lépés gyanánt futball-labdát ajándékoznék a szép ünnepélyek előtt az összes lekommunistázható és libsizhető vezetőnek, hogy inkább ne beszéljen, hanem politikustársak meg őrök társaságában alkalmi kispályás meccset rendezzen legott. (Másnapi főcím: "Esernyőcselek a Petőfi-szobornál!")

A tömeg skandálna, Demszky cselezne, őr tapadna. Esetleg mindenki jobban járna.